Poloska

poloska

Az elmúlt években számos olyan kártevő szaporodott el az Unió területén és hazánkban, amelyek a korábbi években ismeretlenek voltak.

2019 decemberétől szigorúbb ellenőrzéseknek vetik alá a külföldről érkező növényeket. Az ellenőrzések révén a nem őshonos kártevők megjelenését és elszaporodását kívánják megelőzni. Ennek érdekében a kereskedelmi szállítmányokon túl, az utasok poggyászai is átvizsgálásra kerülnek.

Az egyik ilyen kártevő a márványpoloska, amelyet először 2013-ban regisztráltak Magyarországon, de pár éven beül szinte az egész ország területét elárasztotta az ázsiai kártevő.

A poloska-fajok elterjedése

A poloskáknak számos fajtája létezik, hazánkban 2018-ban két poloska faj megjelenése és elszaporodása zavarta meg a lakosság életét. Egyik fajta a Balkán felől érkező vándorpoloska, amely a klímaváltozás eredményeként jelent meg. A másik pedig a világkereskedelem révén érkező címeres poloska, amelyet egyenlőre csak Budapesten észleltek.

A kutatók számára nehéz feladatot jelent az őshonos és invazív fajok feltérképezése, mivel sokféle növényen képesek kifejlődni és általában rejtőzködő életmódú fajai ismertek.

poloska

Poloska fajok

Az ágyi poloska (Cimex lectularius) az egyike a legrégebben megjelent poloskáknak, amely az ágyak belsejében telepszik meg, és az alvó ember vérét szívja.

Az észak-amerikai csipkéspoloska (Corythucha ciliata) jellemző előfordulása a platánfa, a tudósok ezt tartják az első invazív poloskafajnak hazánk területén.

A horvát tengerparti turizmus fellendülésének következménye a mediterrán országokból, és Horvátországból behurcolt hársbodobács (Oxycarenus lavaterae) és platánbodobács (Arocatus longiceps), amely az 1990-es évek végére datálható.

A zöldszínű vándorpoloska (címeres poloskaként- Nezara Viridula) is ismert faj nagy számban csak a kétezres években jelent meg. A lakosságnak a legtöbb problémát ez a faj okozza, mivel ősszel, ahogy jön a hideg, a fűtött lakásba próbálnak tömegesen behúzódni. Ugyanakkor a mezőgazdaságban jelentős kárt okoz szinte az összes hazai zöldségben és gyümölcs termésében. Főként a legmelegebb nyári hónapokban, a nagy kifejlett lárváik megjelenésekor pusztítanak.

A levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis) szintén a kétezres években Olaszország felől érkezett Amerikából, és azóta az egész országban elterjedt.

Ezenkívül számos új poloskafaj található, de az utóbbi években a legnagyobb gondot a zöldségek és gyümölcsök kártevője az ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys) elterjedése okozza. A trópusi szubtrópusi területről származó fajnak az adott élőhelyén megvannak az egyedszámot természetes módon kordában tartó feltételei.

A problémát az okozza, hogy Európában és hazánkban is ez hiányzik, amely miatt rendkívül gyorsan képes elszaporodni. Emellett gyorsan repül, és gyorsan tud területet változtatni. A lakosság számára az a tulajdonsága a legkellemetlenebb, hogy védekezésként a bűzmirigyéből bűzös váladékot képes kibocsátani. A kutatók szerint további problémát okoz, hogy egy vegetációs időszak alatt akár két generáció is képes kifejlődni, egyre nagyobb gazdasági kárt képes okozva. De az is nehézséget okoz, hogy máig nincs elég információ az őshonos növényekre gyakorolt hatásukról.

poloska

Napjaink  poloska problémái

Napjainkban a legtöbb problémát a csipkéspoloska okozza, és a tölgyesekben okoz jelentős károkat. A  fák levelét egyre inkább elszürkítik, és fokozatosan pusztítja el a fát. Jelenleg már 80000 hektárnyi tölgyerdőt minősítettek erőteljesen fertőzöttnek. A csipkéspoloska a levél fonákját szívogatja, a növények elszürkülnek, mivel a levél elveszti a klorofil tartalmát. Az asszimilációs felület elvesztése beláthatatlan károkhoz vezethet, amely a tölgyesek egészségállapotára és növekedésére is hatással lehet. Ráadásul a magyar erdők nagyjából egyharmada tölgyesből áll.

Védekezés az invazív kártevőkkel szemben

Nagyon nehéz a védekezés, mivel irtás nem megfelelő opció, mert a rovarölő szerek a poloskákkal együtt más hasznos egyedeket is elpusztíthatnak.

Az invazív fajok azért tudnak sikeresen elszaporodni, mivel a természetes ellenségeiket nem hurcolják be. Ökológiai szaknyelven „megszöknek”előlük. Egyenlőre csak sejtések vannak, hogy milyen faj képes kiirtani például a csipkéspoloskát. Ennek a felderítése hosszadalmas folyamatot és előtanulmányokat igényel.

(Forrás: Hellóvidék.hu)