A cselekmény nagyobb része 1995 nyarán játszódik, és ellentétek sorozatára épül: koldus–újgazdag, munkanélküli–dolgozó, hajléktalan–milliomos, szeretet–szeretetlenség, szerelem–gyűlölet, bizonyítékok–tények tagadása, szabadság élvezete–titkos megfigyeltetés, tehetetlenség humora–kétségbeejtő tehetetlenség. A regény ugyanakkor képet ad a szovjet hadifogságról, a kulákok megalázásáról, az 56-os forradalom debreceni eseményeiről, a nagyhatalmú MSZMP-s vezetők korlátlan hatalmáról.

A regény főhősének, Borbás Ilonának a sorsát negyvenkét éves koráig zsarnok, párttitkár édesapja igyekszik befolyásolni. Miután állásából elbocsátják, 1995-ben apja megfigyelteti, ám Ilike éppen ekkor döbben rá valós helyzetére, és láthatatlanul ellenszegül. Becsapja apját. Azt állítja, hogy egy hajléktalanhoz ment hozzá. Ennek következtében a regény végén apja sorsdöntő hazugsága is kiderül. A hajléktalan Ili mostohatestvére, akit más néven anyakönyveztetett.

Fia, Bandi megtalálja édesanyja öt füzetben lejegyzett „börtönnaplóját”. 1972-ben hamis vád alapján két hetet töltött előzetes letartóztatásban. Bandi a titokban elolvasott feljegyzésekből kideríti a Borbás család teljes múltja (második idősík). Nagyapját csak karrierje és a pártkapcsolatok építése érdekelte, családját elhanyagolta. Ili édesanyja a folyamatosan átélt családi terror miatt 1969-ben rákban meghalt, s ezután a kamaszlányra hárult minden házimunka. A gimnázium negyedik osztályát nem tudta befejezni. Ferdehajlamú apja “bugyiviziteit” nehezen viselte el.

A regény idősíkjai olykor eltolódnak, máskor egybeesnek. A harmadik idősík Gáspár Pisti hajléktalan életével foglalkozik, akivel Bandi, majd Ili véletlenül ismerkedik meg. Ugyancsak a véletlen hozza össze Aszódi László építésszel, aki munkát ajánl neki: édesapja, egykori pártmunkás, emlékiratait szeretné lediktálni. Ili boldogan vállalkozik rá. Amikor Ili megjelenik Aszódi István lakásán, a szobalánynak öltözött Csató Marival találkozik. Egykori osztálytársa ilyen magalázó szerepet is kénytelen eljátszani, hogy ne veszítse el idős férje bizalmát és örökségét. Csató Mari minden ok nélkül féltékeny lesz Ilire. Ili Aszódi emlékiratainak gépelésekor elszörnyülködik a borzalmakon (negyedik idősík: 1944-1957). Orosz hadifogság, a kulákok üldözése és egyéb események mellett szó esik arról is, hogy 1972-ben Ili nem apja, hanem Aszódi István közbenjárására szabadult ki a börtönből. Aszódi László és Ili egymásra talál, ám az öreg Borbásnak ez nincs ínyére. Tompa Jenővel – Gáspár Pisti “névlegesen” bejegyzett apjával – felkeresi Aszódi Istvánt. Vitájuk következményeként a mentőknek kell közbelépniük. Ugyanakkor egy közeli gödörből a kétségbeesett Pistit és a tökrészeg Csató Marit is ki kell menteni. Kalandos történet után landoltak a pincében. A szerző a komor cselekményt helyenként finom lírával, máshol gyengéd humorral szövi át. Az utolsó mondat is erre utal, amely Pisti szájából hangzik el: „Azért nem lehetsz a testvérem, mert… én úgy nézek fel rád…, mint egy… nőre…”