fogadás
Szabadidő

Fogadj élőben – szerencse vagy megérzés?

Az élő fogadás a kaszinó játékok között az egyik legizgalmasabb és legkézzelfoghatóbb forma. Egyrészt izgalmas, hiszen élőben követhetjük nyomon a kiválasztott sportmérkőzést, miközben megadjuk tétjeink.

Különféle grafikonokat és közvetítéseket nézhetünk, ami által megjósolhatunk várható nyereményünk eredményeit. A lényeg, hogy egy olyan aktív szerencsejátékról beszélünk, ami talán nem is mindig a szerencsétől függ. A legtöbb nyertes azt mondja, egyfajta megérzés vezette őt arra, hogy melyik csapatra vagy éppen lóra tette meg a tétjeit. Vajon mennyire mágikus ez? És tanulható? Járjunk utána.

Intuíció – a megfoghatatlan képesség, ami lehet nem is olyan misztikus

Amikor egy online kaszinóban történik a fogadás élőben, akkor két opciónk van. Vagy bízunk a vak szerencsében, vagy komoly kutatásokat végzünk az adott csapatok, illetve versenyzők múltjában. A folyamat közben pedig némi statisztikát latba vetve reménykedünk abban, hogy megjósolhatjuk, kire is érdemes tennünk. A legtöbben ezt csinálják, és ez valóban fontos eleme a fogadásoknak. Érdemes mindig megismerni az adott versenyzők előtörténetét, akkor is, ha állatokról van szó. Viszont van egy másik összetevője a sikernek, ez a már említett megérzés. Egy sugallat, amire sokan nem tudják a választ, pedig agyunk igenis jól tudja. Erre sokszor valójában a tudatalattink adja meg a választ.

A sugallat és a tudatalattink

Az emberi agy nagy játékos. Olyan dolgokra képes, amit mi magunk észre sem veszünk igazán, és valóban egy részét nem is tudjuk még megfejteni a sugallatok érkezésének. Viszont van egy olyan oldala, amit ma már nagyon jól ismerünk, ez pedig fejleszthető. Az agyunk képes például arra, hogy olyan képeket és apró mozzanatokat jegyezzen meg észrevétlenül, amire mi, vagyis a tudatos személyiségünk egyáltalán nem emlékszik. Pedig az agy ilyen apróságokból elképesztő információs adatbázist tárol, és folyamatosan tapasztalat alapú következtetéseket von le. A marketing világa például teljes mértékben szinte erre épít. Mi történik tehát akkor, amikor valakinek jól működik intuitív oldalának ez a része, bejön a megérzése és óriási nyereménnyel távozik egy fogadásról? Elképzelhető, hogy ilyenkor nem az angyalok vagy más természetfeletti lények súgják oda, hanem a tudatalattijából felbukkanó információhalmaz állít össze egy olyan összesített memóriaképet, amire az illető valójában elkezd emlékezni: csak ezt nem tudatosan teszi. Nem fog számára az előjönni, hogy látja, ahogy a bal oldali csapat vezetője ideges: nem fogja magában tudatosítani. Nem fog arra emlékezni, hogy az általa a fogadáskor hallott játékos neve néhány évvel ezelőtt felbukkant a hírekben, mert leküzdötte a betegséget és azóta gyengén teljesít. Azonban megérzés formájában előhív egy olyan érzéshalmazt, amit a tudatalatti már összepakolt magának. Ez tömörítve csak annyi jelent tudatunk számára, hogy arra a csapatra vagy játékosra inkább ne fogadjon. A sugallatok tehát nagyjából így működnek.

Fejleszthető-e a megérzés?

Az agy tehát elképesztően sok apró, finom jelzést és információt képes befogadni, valamint összerakni érzéshalmazzá. Minderről viszont tudatosan fogalmunk sincs. Lenyűgöző, nemde? A jó hír az, hogy megfelelő önismerettel, az érzések és a gondolatok kontrolljával fejleszthetőek, pontosabban „meghallhatóak” megérzéseink. Ugyanis ezt a jelzőrendszert általában az aktuális érzelmek és a tudatos énünk által preferált gondolatok nyomják el leginkább.