Engednélek én,a tova tűnő messzeségbe,
De nem tudlak,neved szívembe véstem örökre.
Így sétálva a Tisza partján,
Meglepődtem egy árny elsuhanó alakján.
Tán te voltál az,nem az nem lehet,
Engem szíved végképp elfeled.
Hogy is lehetnél te,hisz már rám se veted tekinteted,
Nélkülem tovább,boldogan éled életed.
A Hold arcát látom a Tisza vizén megcsillanni,
Emlékek hada kezdik elmém megtámadni.
Hosszú tömött sorba,várakoznak hogy bejuthassanak,
S kérdések milliónyira választ kaphassanak.
Pedig hiába az a sok kérdés,nem kell az erőfeszítés,
Választ nem adhatok,mert oly zavaros a kérdés.
Elunt némaság szárnyán támad rám a csend,
S a Hold méltóságteljesen ragyog odafennt.
Vállon vereget a szürke némaság,
Elpanaszolja ő is nekem bánatát.
Na most hát én jövök-gondolom magamba,
S bele is kezdenék a zavaros gondolatokba.
De csak kiabálja belülről egy hang,
Haggyad!Ő ígyis-úgyis elhagy!
S elment a csend a szürke némaságba,
S belépek e pillanatba a zajos kocsmába.
Kikérem az italom,s emésztem magam a bánaton.
Még csak fél perc tellt el de már üres poharam,
Szólnék a pultoshoz de valaki megfogja vállam.
Fülembe suttogja:ennek mi értelme mondd?
Hogy ez tönkre tegyen így hagyod?
Zavartan fordulok hárta de senkit se látok,
Csak a szemem káprázott.
De megszólal ismét a hang:menj haza kérlek.
Nem értem.S szólok a pultosnak:fizetni szeretnék kérem.
S elindulok haza,a rettentő sötétbe,
Tekintetem föl téved az égre.
Mi van ott mi nem hagy nyugodni?
Vagy csak az elmém akar becsapni?
Nem,ez túl nagy erő ahoz
S térdem e pillanatba összerogy.
Elment...szólt bennem a felismerés,
Megérdemelted...felelt rá a kérkedés.
Nem én vagyok a hibás...ő hagyott el...
De erre már csak a csend felel.
Némán megyek tovább az utcán,
S csak ennyit mondok:nem az én hibám...
Hazaérek,benyitok az üres lakásba,
Üres...senki se vár az ágyba.
Hideg a lakás...a falhoz dülök,
S csak rajta görcsölök.
Sírás tör fel belőllem,mély zokogás,
De nem változott semmi...semmi se más.
Hideg a fal,hideg az ágy,
Üressen kong az egész lakás.
Sírva dülök a karfára,
S könnyeimmel hajtom fejem az éjszakába.
Álmodok egy szebb jelent szebb jövővel,
S a jelen kegyetlenségeivel ébredek majd fel.
~ Balla Vilhelmina ~
Ilus
NAP ÉS ÉJ
Felfűtve vérünk, lobogott a nap.
Te gyönyörű, az eksztázist akartad,
s hogy olthatatlan vágyak izzanak
bensődben, arról vallott nékem ajkad.
Nem láttam én vak, hogy az éjszaka
ereszkedik már ránk, az élet éje,
s hogy lelked és szépséged csillaga
lehullt, hogy többé kezem el ne érje,
S elváltan értjük meg majd nagysoká,
hogy boldogságunk halt bele e csöndbe.
Mennénk utána még, de nincs hová,
s megyünk a sírba, külön én, külön te!
~ (Gáspár Endre) ~
ikarus266
Boldogságok
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert
örömös
lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a
koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem
látnak
is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem
kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni,
mert
mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli őket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy
nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ok az öröm magvetői.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a
nagy
eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert
útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha
naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak,
mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha
megbántják
őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert
életesebb lesz az életük.
~ Gyökössy Endre ~
Rolandus
Tudod, mi a szerelem?
Tudod, mi a szerelem?
Ha két patak összeér,
s együtt futnak tova,
és meg nem mondja
senki emberfia,
miért jó nekik így,
egymásba simulva.
Tudod, mi a szerelem?
Odabújni
Csöndesen a másikhoz
És azt gondolni,
Szavak nélkül
Megköszönni,
Megköszönni...
Tudod, mi a szerelem?
Egymás szemébe nézni,
Benne a Mindenséget
Észrevenni,
És csak menni, menni,
Minden könnyet letörölni,
És a kedvesedet átölelni...
~ Anonim ~
Rolandus
Ne feledd!
Soha ne feledd! Nem vagy egyedül,
Minden gondolatom Hozzád menekül!
Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem,
Te vagy az összes szívverésem!
3°C
Holnap 
