A legintenzívebb, minden évben visszatérő meteorraj január elején okoz szép látványt az érdeklődők számára. A rajt 1825-ben fedezte fel Antonio Brucalassi. Azért nevezték el Quadrantidáknak, mert a 19. században némely csillagatlaszban a Hercules, Bootes és Draco csillagképek között volt még egy konstelláció, melyet Quadrans Muralisnak neveztek - a mai csillagtérképeken már nem jelölik, területe beolvadt a szomszédos csillagképekbe.

A legutóbbi évekig úgy gondolták, hogy a Quadrantidák egy régi, pályáján nagyon szétszóródott áramlat. Azonban a néhány évvel ezelőtt újra elvégzett analízis eredményeként  ma már inkább egy fiatal, csak kb. 500 éves rajnak tekintik. Ez azt jelenti, hogy a meteoroid részecskék keletkezésért felelős szülőobjektum még mindig a törmelék között található. Peter Jenniskens, a téma nemzetközileg elismert vezető szakértője alapos megfontolások után arra következtetett, hogy a raj a 2003 EH1 kisbolygótól származik. Ezt a kisbolygót a LONEOS program fedezte fel 2003. március 6-án. A szinte azonos pályaelemek és az üstökösszerű pálya valószínűsíti, hogy tényleg ez a kisbolygóként katalogizált objektum lehet a raj szülőégiteste. Elképzelhető, hogy a 2003 EH1 egy éppen inaktív fázisban lévő üstökös, hiszen egy kisbolygó – jelenlegi tudásunk szerint – nem tudja szétszórni anyagát a pályája mentén.

A Quadrantidák radiánsa a Bootes és a Hercules csillagképek között található. Derült idő esetén péntek hajnalban érdemes kinézni az ég alá, hullócsillagokra vadászni (térkép: space.com nyomán).

A Quadrantidák meteorraja január 1. és 5. között jelentkezik, maximuma 2008. január 4-én helyi idő szerint reggel 6 és 7 óra között lesz. A radiáns a Bootes csillagkép közelében található, így egész éjszaka horizont felett található, égi pályájának legmagasabb pontját pedig a reggeli órákban éri el. A hajnali vékony holdsarló nem nagyon zavarja a megfigyeléseket. A rajtagok fényesek, kékesfehér színűek és gyorsak. A fényesebb vizuális és fotografikus rajtagok előtt 14 órával egy halvány meteoroidokból álló porfelhő keresztezi a Föld pályáját, mely teleszkopikus és rádiós maximumot okoz. 2000 óta néha előfordul, hogy a vizuális maximum után 9-12 órával egy, elsődlegesen rádióval észlelhető csúcs is következik. A maximum általában rövid ideig, alig 1-2 órán át tart. Ekkor kb. 80-100 meteor figyelhető meg óránként az egész égbolton. Előtte és utána már csak néhány látható. 1992-ben kiemelkedő maximumot figyeltek meg, amikor is az óránkénti gyakoriság elérte a 180-at.