Andrew Watson (University of East Anglia) abból indult ki, hogy egyfelől négy fontos lépés van az értelmes élethez vezető úton, tehát ennek megfelelően "a komplex élet ritka és a[z értelmes] megfigyelők megjelenése még ritkább". Első lépésben szerinte egysejtű baktériumoknak kell megjelenniük és a másodikban a komplex sejteknek; a harmadikban a specializált sejtekre épülő, komplex életformáknak és legvégül következhetnek a nyelvet használó, intelligens lények. Ismét csak szerinte mivel annak minden újabb fázisnál kb. 10 százalék a valószínűsége, hogy az egyiket követni fogja a másik, ezért még nagy számú, az élet számára alkalmas bolygó esetén sem remélhetjük, hogy máshol is megjelenik az intelligencia. Ehhez jön hozzá az is, hogy miközben a földi érteles élet kialakulására négy milliárd évet kellett várni, aközben a Nap erősödő sugárzása miatti felmelegedés következtében „mindössze” egy milliárd évig lesznek a Földön értelmes életre alkalmas körülmények, és ez is az egész nem valószínű voltára utal.

Watson lényegében a sokat kritizált Drake-formula újraértelmezésének tekinti munkáját, de mint ahogy annak az esetében sem tudjuk, hogy az egyes események bekövetkeztéhez mekkora valószínűséget rendelhetünk hozzá (és pl. az életzónában keringő, földszerű bolygók hány százalékán alakul ki az élet), itt is ugyanaz a probléma. Eljátszhatunk ugyan azzal a feltételezéssel, hogy mondjuk a komplex életből az intelligens életbe való átmenet tíz esetből egyszer következik be, de tudni senki sem tudja, hogy mi az igazság, és innentől kezdve nem csak amellett érvelhetnénk nyugodtan, hogy a "megfigyelők" legfeljebb nagyon ritkán jelennek meg az Univerzumban, de ugyanilyen nyugodtan amellett is, hogy szinte minden alkalommal.