Észak-Alföld Online - Az Észak-alföldi régió hírportálja

Az első napenergiával működő űreszköz Amerika első hivatalos műhold programjának eredménye, ami 1955 szeptemberében vette kezdetét. A Vanguard I a legrégebbi Föld körül keringő mesterséges hold, elődei, a Szputnyik I és II, valamint az Explorer I már mind visszatértek a légkörbe.

A Vanguard I az 1957. júliusa és 1958. decembere között megrendezett Nemzetközi Geofizikai Év keretében került felbocsátásra a három nagy amerikai haderő közös vállalkozásaként. Eredetileg a három fegyvernemnek önálló elképzelései voltak a cél, azaz az első ember alkotta objektum űrbejuttatásának eléréséről, a legéletképesebbnek végül a haditengerészet projektjét tartották. A kormány döntése alapján a hadsereg biztosította az irányító és nyomkövető létesítményeket, a légierő a kilövő állást, a műhold kivitelezését pedig a Haditengerészet Kutató Laboratóriuma (NRL) végezhette el.

Eisenhower elnök hivatalosan a Nemzetközi Geofizikai Év zászlaja alatt egy tudományos kísérletet elvégző mesterséges hold földkörüli pályára állításával bízta meg az NRL-t. Ennek megfelelően a dr. John Hagen által vezetett csapat kifejlesztette a kilövőeszközt, a műhold nyomkövető rendszerét valamint magát a műholdat, amit szintén a haditengerészet épített meg és tesztelt le. A Vanguard Projekt a felső légrétegeket szondázó német V-2 és a Viking rakéták alkalmazásából szerzett tapasztalatokon alapult. Bár a célt nem sikerült elérnie - sőt, a legtöbben kudarcként könyvelték el, hiszen megelőzték a Szputnyikok, sőt a programot övező számos probléma miatt egy másik amerikai kezdeményezés is előbb jutott el a világűrbe - a Vanguard I-nek mégis sikerült űrtörténelmet írnia.

Az alig több mint 15 centi átmérőjű mesterséges hold csupán 3 fontot, azaz 1,36 kilogrammot nyom, amit a Szuptnyikok közel egy mázsája mellett Nyikita Hruscsov csak "grapefruit" műholdnak csúfolt.

A kilövést követő 50 évben az apró műhold több mint 196 990 fordulatot tett meg a Föld körül, azaz 10,55 milliárd kilométert, ami a Föld és a Plútó távolságának másfélszerese. Ezalatt rengeteg információval szolgált a Föld méretéről és alakjáról, és több űrvilágcsúcsot is felállított. Az igen döcögősen, rengeteg kudarccal induló Vanguard I pályára állása számos másik amerikai és nemzetközi űrvállalkozás számára adta meg a kezdőlökést, miközben az NRL tudósai számára ugródeszkát jelentett több űrszonda sorozathoz, melyek a sugárzási jelenség különböző aspektusait tanulmányozták.

A Vanguard I-nél bemutatkozó technológiák meghatározók voltak a későbbi amerikai műhold programokban is, a legjelentősebb természetesen a napcellák alkalmazása volt. Az NRL bebizonyította, hogy a napcellák éveken át használhatók a rádióadók működtetésére. A Vanguard két adóval rendelkezett, ezek egyike hagyományos akkukkal, a másik a kísérleti napcellákkal működött. Utóbbi 7 éven keresztül sugárzott, míg a hagyományos akkus társa mindössze 20 napig bírta.

A Vanguard I az NRL tudósai körében
A Vanguard I elnyerte a legrégebbi ember alkotta még keringő műhold címet is, amit még jó ideig birtokolhat, hiszen elméletileg közel 200 éven át rója tovább a köröket a bolygó körül. Legnagyobb sikere, hogy teljes egészében teljesítette tudományos célkitűzéseit. A Vanguard I rendelkezik az első napenergiával működtetett tudományos csomaggal, ami rengeteg információt adott vissza a levegő sűrűségéről, hőmérséklet tartományairól és a mikrometeorit becsapódásokról. Fenntartott egy olyan stabil pályát, ami alapján a térképészek jelentős pontosításokat hajthattak végre a Csendes-óceán szigeteinek elhelyezkedéséről, és az apró szonda fedte fel, hogy a Föld valójában nem is igazán gömb alakú.

Bár a Vanguard 1964-ben "elnémult", továbbra is hasznára volt a tudományos társadalomnak és persze az amerikai nemzetvédelemnek is. A földi nyomon követésével értékes adatokhoz jutottak a Hold, a Nap és a légkör által a földkörüli pályára gyakorolt hatásokról, illetve kiépült egy világméretű nyomkövető rendszer, a Minitrack, ami a későbbi Space Surveillance System (Űrfelügyeleti Rendszer) alapjaiként szolgált, mellyel észlelhetők a be nem jelentett, az USA felett rádió-csendben haladó műholdak is.