Az elmúlt néhány évben robbanásszerű fejlődésnek indult a más csillagok körül keringő bolygók kutatása: a folyamatosan fejlesztett műszereknek és a kifinomult, ötletes technikáknak köszönhetően egyre kisebb tömegű planétákat találunk idegen naprendszerekben. Bár az igazi áttörésnek számító, Föld méretű bolygók detektálása egyelőre várat magára, az ún. "szuper-Földek" osztályából már sikerült felfedezni öt-hat példányt. Ebbe a kategóriába azokat a kb. 10 földtömegnél kisebb tömegű planétákat sorolják, melyek az elméletek szerint szilárd felszínűek lehetnek (azaz ún. kőzetbolygók). Ezen objektumok kimutatásához nincs mindig szükség közvetlen módszerre. Egy ugyanabban a rendszerben lévő, korábban már felfedezett bolygó csillag előtti átvonulásai során fellépő, apró időpont-eltolódások (az ún. timing-effektus), vagy a csillag látóirányú (radiális) sebesség-görbéjének - a már ismert bolygó hatásainak levonása utáni - részletes analízise révén is kimutatható további kísérő(k) jelenléte.

I. Ribas (CSIC-IEEC, Spanyolország) és kollégái a GJ 436 jelű vörös törpecsillagról az utóbbi években összegyűlt, fotometriai és spektroszkópiai adatokat vetették alá alapos elemzésnek. Elméletük szerint a csillag négy évvel ezelőtt felfedezett, kb. 20 földtömegű (azaz nagyjából a Neptunusz tömegével megegyező) bolygóján kívül más égitest is kering a GJ 436 körül. Feltételezésük onnan eredt, hogy a GJ 436b jelű, 2,6 nap keringési idejű kísérő pályája meglehetősen elnyúlt (az excentricitás értéke 0,15 körül van), holott - a csillag kb. 6 milliárd éves életkorát figyelembe véve - már régen kör alakúvá kellett volna fejlődnie a rendszerben fellépő árapály-hatásoknak köszönhetően. A jelenség legkézenfekvőbb magyarázata egy (vagy több) külső bolygó jelenléte, mely(ek) gravitációs hatása folyamatosan perturbálja a belső bolygó mozgását. További gyanúra adott okot, hogy a csillag radiálissebesség-görbéjében - a korábban felfedezett kísérő hatása mellett - kimutatható egy nagyon kis mértékű, szisztematikus trend is.

A kutatók a további kísérő(k) kimutatásához a rendszer egy nagyon érdekes sajátosságát használták fel. A GJ 436b nagy excentricitása miatt a bolygóátvonulások detektálási esélye nagyon erősen függ az inklinációtól (azaz a látóirány, valamint a keringési sík által bezárt szögtől). A legújabb adatok szerint az inklináció szöge 86,3 foknak adódott, a számítások pedig azt mutatták, hogy 85,3 foknál kisebb érték esetén már nem lehetne látni fedést - azaz a megfigyelhető átvonulások is csak a csillagkorong szélén, "súroló" fedésként látszanak.

Az utóbbi években két kutatócsoport is próbálkozott a tranzitok megfigyelésével: az egyik csoport 2004-ben nem járt sikerrel, a másik viszont 2007-ben észlelt átvonulásokat (innen származnak az előbb említett adatok). Ez az inklináció kis mértékű megváltozásával magyarázható, amit az égi mechanikai számítások szerint egy közeli objektum gravitációs perturbációja is kiválthat.

A GJ 436 radiálissebesség-görbéi a két bolygó (felül a korábban felfedezett planéta, alul az új, feltételezett kísérő) hatását külön-külön bemutató ábrákon (Ribas és mtsai)