Az éjszakai égbolt fényléséhez nagyon sok égitest hozzájárul. A bolygók, csillagok. gázfelhők, távoli galaxisok halvány derengése mellett a Naprendszer fősíkjában található por is jól ismert fényforrás: a földpálya síkja, azaz az ekliptika mentén koncentrálódó por szórja a Nap fényét, ami az esti és hajnali égbolton látható állatövi fény forrása (l. még zselici fotónkat is Kolláth Zoltán által). Észrevételéhez fényszennyezéstől mentes sötét ég szükséges, s Magyarország földrajzi szélességéről tavasszal este és ősszel hajnalban legkönnyebb megpillantani.

Kevésbé közismert, hogy a Nappal pontosan szemben látszó pont környékén is észrevehető az égbolt felfényesedése, amit az ekliptika síkjában keringő porszemek  közvetlen fényvisszaverése okoz. Az állatövi ellenfény néven ismert jelenség mindig pontosan a Nappal szemben áll, azaz a helyi éjfélkor delel a Föld bármely pontjáról. Felületi fényessége ugyan jelentősen elmarad az állatövi fény Naphoz közel eső területeinek fényességétől, sötét égen nem lehetetlen szabad szemmel is megpillantani, mint néhány fok átmérőjű derengő foltot az ekliptikán. Lefényképezni könnyebb, ám valahogy mégsem lehet Dunát rekeszteni az állatövi ellenfény fotografikus ábrázolásaival.

Az állatövi ellenfény az ESO VLT távcsövei felett (a nagyobb felbontású változat a képre klikkentve tekinthető meg). (Yuri Beletsky, ESO)

Yuri Beletsky, az ESO kutatója ritka szép felvételt készített a Very Large Telescope 4 db 8,2 m-es távcsöve felett látszó ellenfényről. Mint az a mellékelt képen is látszik, valójában az egész ekliptikát beteríti a porszemekről szóródó fény halvány leple, amiből jól érzékelhetően kiemelkedik az ellenfény. A gyönyörű fotón beazonosítható még a Fiastyúk (jobbra lent a horizont felett) és az Andromeda-köd (balra lent, a két középső távcső felett). A fénykép egy Canon EOS 400D kamerával készült 2007. október 7-én, összesen 45 perc expozíciós idővel, ISO 1600-as érzékenység mellett, 10 mm-es nagylátószögű objektívvel.