Az iszlám vallás az Arab-félszigeten keletkezett a VII. században és azon az elven nyugszik, hogy a hívő (muzulmán) alárendeli magát (arabul islam) Allah, az egyetlen isten akaratának.
Az iszlám minden ember teljesen normális és természetes vágyának tekinti a szexualitást - mondja Tóth László szociológus - és fontos helyet biztosít számára a paradicsomban is, ahol az "én" szellemi és testi értelemben egyaránt kiteljesedik.
A paradicsom a gyönyörök csúcsa, ahol szüzességüket újra meg újra visszanyerő lányok és gyönyörű fiúk élnek, szűnni nem akaró orgazmusokkal és erekciókkal. A földön azonban az iszlám szerint az ember tökéletlensége folytán szükséges a szabályozás, mert a szabályozatlan szexualitás a társadalmi rendet fenyegetné. Ezért a szexualitásnak a házasságra kell korlátozódnia.
A házasság társadalmi kötelesség, a rendezett társadalom alapja, az isteni harmónia a férfi és a nő egymást kiegészítő egységében fejeződik ki.
A szexuális magatartás azonban az iszlám országokban, eltérően az európai felfogástól, nem a személyiség és az identitás jellemzője. Náluk a szexuális viselkedést a betöltendő szerep és az életkörülmények határozzák meg.
Mindaddig, amíg a nyilvánosság előtt a muzulmán ellátja szerepét, egyéni preferenciái és vérmérséklete csak rá tartoznak, feltéve, hogy diszkréten viselkedik, és magatartásával senkinek nem okoz kárt.