Ruttkay Péter.: A munka vagy a kikapcsolódás hozta Nyíregyházára?

Pécsi Ildikó: Az az igazság, hogy ahányszor van lehetőségem Nyíregyházán munkát vállalni mindig boldogan jövök, mert nekem itt volt a fiatalságom is és ez egy nagyon komoly kapocs, úgyhogy a munka, hiszen egy nagyon izgalmas munkának lehetek a részese ennek az új televíziós sorozatnak, ami azt hiszem eléggé egyéni és egyedi ebben az országban. Azt hiszem nagyon aranyos lett az anyag, amit csináltunk. Nagy ötletet találtak ki a rendezők, de nem szeretném elárulni a részleteket.

R.P.: Tervezi, hogy a mai nap folyamán ellátogat valahová a városban?

P.I.: Tulajdonképpen a munka hozott a városba. Innen származom érettségi után innen mentem a főiskolára és mindig boldog vagyok ha valami olyan lehetőségem van, ami miatt ide jövök. Ebben a hónapban még egyszer jövők a városba, mert az ötven éves érettségi találkozónkat tartjuk.

R.P.: Van kedvenc helye a városban?

P.I.: Az egész város a kedvenc helyem, mert a múltam. És nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen szép lett. Az ember mindig, amikor visszajön akkor nem úgy érzi, hogy Istenem de kár, hogy. . . Mondjuk a Kisvasutat azt sajnálom, de az már visszahozhatatlan. De a város gyönyörűvé fejlődött.

R.P.: Az érettségi után Budapestre ment a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Mi vonzotta a színészetben?

P.I.: Ez nagyon érdekes dolog, én egy kis faluban születtem nem messze innen a Tisza mellett Polgáron és azt mondták, hogy három éves koromban kijelentettem, hogy színésznő leszek. Ez azért érdekes, mert akkoriban még nem volt televízió és nem igazán volt a faluban olyan, hogy most rádió és színésznők ott énekelgetnek ott jobbra-balra. Tehát nem tudták, hogy honnan veszem én ezt a színésznősdit. De valóban három éves korom óta színésznő akartam lenni és szerencsém volt, sikerült.

R.P.: A TV és filmszerepek mellett írt és rendezett is színházi darabokat. Melyik feladatkörben érezte magát a legjobban?

P.I.: Mindegyikben. Mert megfelelő korban és időben kaptam meg ezeket a lehetőségeket. Tehát én nagyon sokáig csak színészettel foglalkoztam és most is mindenféle dolog a színészeten keresztül van megfogalmazva, tehát, amikor darabot írok, akkor szokták is mondani a kollegák, hogy azért szeretnek játszani azokba a darabokba vagy rendezésekbe, amiket én csinálok, mert, ami egy színésznek jó én természetesen azt szeretném tőlük visszakapni. Szó volt róla, hogy esetleg ide jövünk egy utolsó darab, amit írtam egy musical: Jókai Kőszívű ember fiairól, de nagyon nehéz egyenlőre a színészegyeztetés ügyben, hogy ide keveredjünk, pedig nekem az mindig csodálatos élmény, ha itt léphetek fel.

R.P.: Munkája elismeréséért számos díjat kapott. Melyikre a legbüszkébb?

P.I.: Természetesen a Kossuth-díjra, de azon kívül nagyon - nagyon büszke vagyok, hogy ez a város a díszpolgárának választott engem, és méghozzá egy olyan nehéz pillanatban kaptam meg, amikor a karambolom volt és a polgármester asszony elhozta nekem ezt a kitüntetést és nagyon sokat segített a felépülésemben, úgyhogy köszönöm mindenkinek, aki rám szavazott.

R.P.: Tervezi a közeljövőben, hogy visszajön Nyíregyházára egy hosszabb látogatásra kikapcsolódás céljából?

P.I.: A kikapcsolódás ma már az embernek az otthona legalábbis nekem. Az én drága kedvenc unokám meg a kutyáim meg a virágjaim. Elárulom azt is, hogy a hatvanas években, amikor a kertet édesanyámék megvették, akkor innen vittem almafákat. A gyümölcsfáim fél évszázada teremnek és gyönyörű szép almáim láttán, nap mint nap a szívembe zárom Nyíregyházát, a Nyírség fővárosát.

Cikk: bulvaros.hu