A jogszabály megszületése azonban nem vonta közvetlenül magával a régiók lehatárolását, erre csak 1999-ben került sor, egy viszonylag alacsonyabb rendű jogszabályban, nevezetesen Országgyűlési Határozat formájában. Már ebből is kikövetkeztethető, hogy a konszenzus hiánya a regionalizmus gondolatát, tényleges igazgatási funkcióinak létrejöttét jelentősen gátolta. Politikai régiókról, mint számos, velünk együtt az unióhoz csatlakozott ország esetében, még jó ideig nem reménykedhetünk, hiszen 2/3-os jogszabályról van szó. Ugyanakkor az államigazgatás pénzügyi kényszerhelyzetbe került. Amennyiben nem alakítja ki saját, regionális, dekoncentrált struktúráit, az unió régiófejlesztési célú támogatásait régiós szereplő hiányában nem lesz képes lehívni. Éppen ezért 2007-től bekövetkezett az államigazgatás korszerűsítésének a jegyében a regionális intézmények kialakítása, illeszkedve az unió 2007-2013-as pénzügyi ciklusához.

A Nonprofit Szövetség egyik meghatározó szakmai profiljában, a foglalkoztatáspolitikában is létrejöttek a regionális munkaügyi központok, azonban légüres térbe kerültek, amennyiben régiós léptékű, illetékességi körű, legitim civil szervezeteket szeretett volna magának partnerként. Immár a Szövetség is kényszerhelyzetbe került, amennyiben a 2007-es, a régiós szervezeti struktúrát ki kívánta alakítani, a 2007-ben megszületett, a regionális munkaügyi központokkal kötött megállapodásokhoz csatlakozva. Már a megállapodások körülményei, eddigi tapasztalatai is szükségessé tették a gyakorlati lépéseket, hiszen olyan úton indultunk el, amelyen eddig még ezen a szakpolitikai téren nem járt senki.

A konferencia ennek – a sokszor rögös – útnak az állomásait, más területek igényeit, benyomásait mutatja meg a civil szervezeteknek, akik számára, ha és amennyiben elérjük az elvárt eredményeket, a TÁMOP támogatásokon keresztül jelentős hozadékot hordoz az elnyerhető források allokációjával.