Az angol ember ezek szerint akkor ül az emeleten legelőre, ha jövőbe néző típust képvisel, és akkor kucorodik hátra, ha lázadó személyiség, és nem szereti, ha intim szférájába betolakodnak az idegenek. A középen ülők független gondolkodók, akik többnyire újságot olvasnak vagy zenét hallgatnak. Az alsó szinten, főleg középen a kommunikatívabb emberek utaznak, de Tom Fawcett professzor úgynevezett kaméleon utazókat is elkülönített a biztonság kedvéért, akik a busz bármelyik részében jól érzik magukat.

Biztos van ebben valami, én például többnyire hátul ülök, de ennek kényelmi szempontjai is vannak. Közel az ajtó, nem kell átmászni senkin, ha le akarok szállni, és a lábamat is föl tudom tenni az ablak melletti kis padkára. Elöl többnyire idősek ülnek megfigyelésem szerint, talán hogy közel legyenek a vezetőhöz, aki talán így látja, hogy nehezen szállnak le és fel. Persze lehet hogy ez hülyeség, de Londonban tuti, hogy minden turista fölmegy a városnéző helyre, a busz tetejére, és ha lehet előre.