A szervezőket Mátyás király személyiségének európai színtű fontossága és érdemei mellett ihlette a térség egykori nagyérdemű történésze dr. Ioan Mihalyi de Apşa „Máramarosi oklevelek” című munkájának az a passzusa is, melyben ezt írja: „A természet törvénye, hogy mindenki kegyelettel emlékezzen meg ősei jelentős tetteiről.” Ezt 1900-ban írta, munkájáért akkor a bukaresti akadémia tagja lett. Megállapításának aktualitását a fent említett rendezvény is bizonyítja.

A szervezők külön kiemelték, hogy a feudális monarchia és a török támadások kereszttüzében lévő ország politikai színterén megjelenő, Kolozsváron született, alig 15 éves Hunyadi Mátyás és politikai pályafutása bizonyított: évtizedekre elhárította a magyar államot fenyegető széthullás veszélyét; virágzó kultúrájú, európai nagyhatalommá szervezte és emelte koronája alá tartozó birodalmát.

Mátyás túllépte apja, Hunyadi János, a keresztyénség hű védelmezőjének politikai és hadvezetői zsenialitását, ügyes diplomatává, taktikus politikussá, határozott államférfivá vált, és máig így ismeri (el) a történelem. Az egyszerű emberek, pedig igazságosnak.

Az említett kiállítás fényt vetített és az elismerés hangján méltatja Hunyadi Mátyás uralkodásának idején Nagybánya- és környéke fejlődését, mely századokra irányt, s alapot mutatott a jövőre... Trónra léptével véget ért a királyi udvar és a Hunyadi család közötti konfliktus és Nagybánya, mint szabad királyi város visszanyerte autonómiáját. Mátyás érdeklődése a vidék iránt a gazdag arany és ezüstteléreknek tulajdonítható. Ezek 500 kg aranyat jövedelmeztek a királyi kincstár számára. Az ő idejében évi 20.000 aranyforinttal a királyság pénzverésének 30%-át adták (Az 1433. július 27.-én Budán keletkezett Zsigmond király féle oklevél szerint akkor pénzt az ország területén csak Budán, Kassán, Körmöcbányán és 1411-től Nagybányán vertek). Nagybánya és Felsőbánya lakosai Mátyás uralkodásának több intézkedéseiért kegyelettel emlékeznek rá. Kiváltságlevelek és adományok erősítették királyhűségüket. Az ő idejében került sor a városnak fallal való körülépítésére, az utcák kikövezésére és a XIII. században elkezdett plébániatemplomnak, az István-toronynak befejezésére, mely ma is legértékesebb turisztikai látványossága a városnak.

Az 1458, 1464, 1468 és 1469-ben Mátyás király aláírásával szignált, Nagybányára vonatkozó oklevelek, eredetiben találhatók meg a máramarosi levéltárban, míg egy 1484-ben, az ítélkezés jogával kapcsolatos dokumentum másolatban létezik, mely hivatkozik a korábbi e téren létező privilégiumhoz. Ezeken kívül láthatók a kiállító terem falain „a Corvin Mátyás által Nagybánya cégeinek, valamint Felsőbányának, az öt máramarosi, köztük Sziget és (Tisza) Hosszúmező korona városoknak adományozott kiváltságlevelek”, melyeket az Országos Levéltár Máramaros Megyei Igazgatósága őriz Nagybányán a Bukaresti sugárút 26. szám alatti székházában, megfelelő körülmények között. Láthatók még a Darányi (Ladislau de Daran) 1465. július 1, a Szelestyei Kis családnak 1486. március 4-én, valamint a szarvasszói Petru Ghergheş családnak 1460. június 1 és 1461 február 5-én keltezett birtokrendezéssel kapcsolatos irányelveit tartalmazó dokumentumok. Megjegyzést érdemlő, hogy az Irinyi család irattári hagyatékában található az intézmény legrégebbi, 1264-ből származó okmány, mely iratcsomó „a leggazdagabb adathalmazt tartalmaz a társadalmi és gazdasági élet területéről, mindazon vidékekről, ahol a nagytekintélyű Irinyi családnak birtokai voltak”, hangsúlyozá ki Guşeth Klara, az intézmény fiatal, nyílt, kedves és közlékeny igazgatója.

Nem büszkélkedik vele, de egy beszélgetés közben megjegyezte, hogy felmenői a Nagybányától alig 8 km távolságra lévő kisváros, Misztótfaluból származnak (A híres tanár és nyomdász, Tótfalusi kis Miklós – 1650-1702.III.20 – szülővárosa is). Talán a helység szellemisége is serkentette, ihlette, hogy lelkesen bekapcsolódjon – netán kezdeményezze – e tájainkon első, ilyen horderejű és bátorságot igénylő emlékkiállítás megszervezésére.

Mátyás király üstökösként tűnt fel s ragyogott megmentett, szeretett és sokak által irigyelt gazdag, szép hazája fölött. Igazságosságának, a művészeteket kedvelő szellemisége bátorítólag hat ebben a pénz-királyság uralta, önző társadalomban 500 év távlatában. Tettei istennek mutatták, csak kimúló üstökösként történt halála (Bécs, 1490) mutatta, hogy ember volt.

A korviszonyokat is figyelembe véve, a kiállítás létrejötte jelzi, hogy így, emberileg nézve, egy kivételes rendezvény. Az épület, renoválás alatt van, de a szervezők, az igazgatóság nyájas szelídséggel hív és vár minden látogatót, akiket érdekel a történelmi múltat hiteles dokumentumokkal alátámasztó valóság. És nem csak a szakembereket. Reméljük, hogy ez csak egy nyitás, egy olyan irányba, melynek folytatása is lesz városunkban és más városokban is, ahol még a közszemlétől elzárva várnak bemutatásra az igazságos Mátyás oklevelei és kancelláriájából kibocsátott értékes okmányok sokasága. A többlet információ, pedig segíthet oszlatni a múltat kevesen és tévesen ismerők között lévő, előítéleteken alapuló elválasztó falakat.

Sokan reméljük, hogy Mátyás édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek a város főterén álló emlékmű-háza is rövidesen renoválás alá kerül, hogy bizonyíthassa a Hunyadiak egykori dicsősségét.