Mátyás kolozsvári születésének magyarázatát Hunyad várának korabeli állapota indokolhatja - nyilatkozta a National Geographic Online-nak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem történész-művészettörténésze. Dr. Lupescu Radu (aki jó ideje kutatja a Hunyadi-család erdélyi múltját) hozzátette: megcáfolhatatlan bizonyíték ugyan nincs az okokra, azonban a korabeli írásos emlékekből kitűnik, hogy Vajdahunyadon Mátyás apja, Hunyadi János, aki 1441-ben erdélyi vajda lett, jelentős építkezésekbe kezdett, hogy a rezidenciát új igényeinek és társadalmi helyzetének megfelelően alakítsa át.

„Amikor 1443-ban Mátyás megszületett, Vajdahunyadon javában folytak az építkezések, azaz a vár lényegében lakhatatlan volt. Hunyadinak igen jól alakult a kapcsolata Kolozsvárral, így átmenetileg itt keresett szállást Szilágyi Erzsébet számára. Egy módos polgár, Méhfi Jakab házát bérelte ki, Kolozsvár korai erődítésének, az Óvárnak déli kapujával szemben. Erzsébet végül hosszabb ideig maradt Kolozsváron, itt került sor Mátyás megkeresztelésére is” - adta meg a magyarázatot a kutató.

Mátyás király Kolozsvárja

Kolozsvár éppen Mátyás születésének századában élte fénykorát, a 15. század végére Szeben után Erdély második legjelentősebb városává vált. Már Luxemburgi Zsigmond, majd később Mátyás is kiváltságokat adományozott Kolozsvárnak - mondta portálunknak Lupescu Radu. A gazdasági felvirágzás mellett a város jelentős politikai eseményeknek a színtere is volt, amelyek azonban rövid időre éppen a fejlődését gátolták.

„1437-ben, Zsigmond király uralkodásának éppen utolsó évében, több vármegyére kiterjedő jobbágylázadás zavarta meg Erdély nyugodalmas hétköznapjait. A lázadók ellenállását csak több hónapos próbálkozás után sikerült megtörni, akik érzékelvén vesztük közeledtét, meglepő módon Kolozsvár falai között kaptak menedéket. A lázadók vezére végül Kolozsvár közelében esett el. A lázadók befogadása megfontolatlan lépésnek bizonyult, mivel Albert király megfosztotta a várost fontosabb kiváltságaitól. A polgárok jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy visszakapják elvesztett jogaikat és végül Hunyadi Jánosban találták meg emberüket. Hunyadi közbenjárására I. Ulászló rehabilitálta a várost 1444-ben” - tette hozzá a történész-művészettörténész.

Kolozsvár Mátyás születésének századában folyamatosan növekvő, épülő, tipikus középkori nagyváros volt. Folytatták és nagyjából befejezték a még előző században elkezdett Szent Mihály-plébániatemplom építését, 1405 után megkezdődött a várost körülölelő új várfal építése, a szerzetesrendek – különösen a domonkosok majd a ferencesek – is építették saját kolostoraikat. A polgárság is erőteljesen építkezett: a legtöbb, városszerte ma ismert gótikus faragvány az akkori polgári építkezésekhez köthető. „Mátyás azonban a városnak egyik nyugodalmas fertályán, az Óvárban született, amely a 14. században esett át hasonló átalakuláson, így a következő században viszonylagos nyugalmat biztosított lakói számára” - magyarázta Lupescu Radu.

A szerencsés-szerencsétlen szülőháztól a Mátyás szoborig

Királlyá választása után Mátyás magatartása Kolozsvárral kapcsolatban arról tanúskodik, hogy a várost ugyancsak a szívébe zárta. Pedig akadt nézeteltérése is a helybéliekkel.

„Dengelegi Pongrác Lászlót, Mátyás első fokú unokatestvérét, aki a kolozsmonostori apátság kormányzója volt, egy helyi konfliktus alkalmával a kolozsváriak meggyilkolták. Mátyás azonban, szokása ellenére, meglepően elnéző volt” - avatott be a részletekbe a kutató. Később a király megerősítette a város régi kiváltságait, illetve újakat adott. A maga nemében egyedülálló módon külön kiváltságban részesítette a szülőházat: 1467-ben minden adó alól felmentette. És ez a kiváltság volt az, amely századokon át megőrizte a falakat, amelyek közt a király született.

A későbbiekben ugyanis a mindenkori tulajdonosok meglehetősen sok bonyodalmat okoztak a városban, hiszen újra és újra érvényesítették a királytól kapott jogot. „Kolozsvár végül 1740-ben megvásárolta a házat, de nem azért, mert Mátyás született benne, hanem mert esetleges új idegen tulajdonosa, a mentesség révén, anyagi kárt okozott volna a városnak” - ismertette a ház történetét a történész-művészettörténész.

Előbb kórháznak rendezték be, majd az 1830-as évektől börtön lett. Később részben kórházként, részben börtönként használták. 1887-es látogatása során I. Ferenc József meg is jegyezte, hogy a kolozsváriak nem igazán mutatnak kegyeletet iránta. Ez volt az a pillanat, amely lényegi változást hozott Mátyás kolozsvári kultuszában.

„1889-ben házát emléktáblával jelölték, megsokasodtak a Mátyással kapcsolatos előadások, színielőadások, majd 1893-ban pályázatot írtak ki a város központi terén felállítandó Mátyás-szobor ügyében” - idézte fel a szobor felállításának történetét Lupescu Radu. „A monumentális szoborcsoportot 1902-ben leplezték le, amely még az 1901. évi párizsi világkiállításon elnyerte a szobrászati nagydíjat. Mindemellett azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Mátyás-kultusz elterjedésében kulcsfontosságú szerepet játszó mű – Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól – a kolozsvári miliőben született, itt is nyomtatták ki. Tehát ha többnyire látens formában is, de Mátyás emlékezete mindig élt a kolozsváriak körében.”

„A Mátyás-kultusz 20. századi alakulásáról talán a Mátyás-szobor tanúskodik a legjobban” - véli a történész-művészettörténész. A felavatásakor a magyar királyság címerével díszített remekművet 1919 után csonkították meg először a román hatóságok, amikor eltávolították a címert, és az uralkodó nevét románul tüntették fel rajta. Hasonló szellemben 1932-ben a neves román történész, Nicolae Iorga által írt idézetet tartalmazó táblát helyeztek el rajta, amely említést tesz Mátyás Moldvában elszenvedett vereségéről. Így paradox módon a király dicsőségét tükrözni hivatott emlékmű Mátyás vereségének is hirdetője lett.

„1940-ben ismét változott a helyzet, amikor az új magyar kormányzat visszaállította az eredeti, 1902-es állapotot” - sorolta a szobor kálváriáját Lupescu Radu. A második világháborút követően a román hatóságok ismét eltávolították a magyar címert, majd pedig a kommunizmus népek közötti barátságának szellemében a semleges hangzású latin Mathias rex felirattal látták el a szobrot. Ez egy ideig mindenkinek megfelelt. 1992-ben a szoborcsoport ismét a szélsőséges politika áldozata lett. Kolozsvár akkori polgármestere személyes ambícióktól fűtve megint elhelyezte a Iorga idézetet.

Mostanra azonban békésebb mederbe terelődött a szobor sorsa és vele Mátyás kultusza. A város főterén tavaly átfogó rendezésbe kezdtek, amelynek része a Mátyás-szoborcsoport restaurálása is. A munkálatok idén kezdődnek, a költségeket közösen fedezi majd a magyar és a román állam. Közben hagyománnyá válik az emlékezés Mátyásra: egy helyi szervezet, az Amaryllis Társaság idén immár 16. alkalommal egyre nagyobb tömegeket megmozgató rendezvénysorozattal állít emléket a királynak. Ugyanez a társadalmi szervezet szeretné azt is elérni, hogy a szülőházban állandó Mátyás-kiállítással emlékeztessék a látogatókat Kolozsvár és a király közös történetére.

A cikk elkészítésében Dr. Lupescu Radu, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem történész-művészettörténésze volt a National Geographic Online segítségére.

Írta: Kovács Olivér
Fotó: Bócsi Krisztián