Tágabb környezetünk, a Kárpát-medence, sok olyan értékkel rendelkezik, amelyek megismerése kiemelten fontos számunkra, hiszen máig élő részét képezik a magyar kulturális és történelmi örökségnek, természeti csodái pedig méltán vetekednek Európa közismertebb vonzerőivel. Azonban az elindulás, részben az előítéletek, részben a bátortalanság miatt még mindig gyakran elmarad. Különösen igaz ez a hátrányos helyzetű, hiányos ismeretekkel rendelkező fiatalokra. Pedig az utazás feltételei a legtöbb helyen nagyságrendekkel javultak, s a vendégfogadás a magyarlakta területeken soha nem felejthető élményt nyújt.
Ezért örültünk annak, hogy az Apáczai Közalapítvány „Határtalanul 2010” programja lehetőséget adott a csengeri Ady Endre Gimnázium, Szakképző Intézet és Kollégium 34 szakképzős diákjának egy utazásra Erdélybe. Köszönet illeti az Alapítványt, amely igen komoly, 1 215 000 Ft támogatást nyújtott az úti- és szállásköltség fedezésére. Megköszönjük továbbá a város önkormányzatának, és a környező településeknek is a segítségét, amelyek vezetése Csengerrel az élen, a támogatás jelentős kiegészítését vállalták, így minden adottá vált egy tartalmas program megvalósításához. A helyi és a kistérség településeiről bejáró diákok számára ez különleges alkalmat jelentett, hiszen többen közülük még életükben nem lépték át a határt, vagy maximum az egykori vonzásközpontig, Szatmárnémetibe jutottak el.
A júliusban lezajlott egyhetes tanulmányút pályázati céljaként azt jelöltük meg, hogy a zömében hátrányos helyzetű, szakmát tanuló diákok bepillanthassanak saját mesterségük vagy a rokon szakmák nálunk már esetleg alig ismert fogásaiba, megismerjék azok megőrzésre érdemes termékeit.
Emellett olyan kulturális és természeti értékeket építettünk be a kirándulás útvonalába, amelyek révén a résztvevők elegendő motivációt kapnak Erdély újabb meglátogatásához, mindehhez emberi és intézményi kapcsolatot kiépítve erdélyi iskolákkal és diákjaikkal.
Az utazást négy előkészítő óra előzte meg. A bevezető foglalkozásokon bizalomerősítő és csapatépítő játékok, az előítéleteket oldó beszélgetések mellett összefoglalást kaptak Erdély történelméről, népességi összetételéről, valamint természeti viszonyairól.
Tekintve, hogy agrárvidékről indultunk, ezért a szakmai programok között olyan szakközépiskolák és üzemek meglátogatása is szerepelt, amelyek mezőgazdasági termékek feldolgozását tanítják, végzik. A szakmacsoportoknak megfelelően megtekintettünk tradicionális fafeldolgozást, ház és malomépítést, kerámiakészítő, bútorfestő műhelyt is.
Első nap Szatmárnémetiben kezdtünk, a helyi élelmiszeripari szakközépiskola meglátogatásával. Az iskola bemutatása után következett a várva várt szakmai program, amelyben a helyi oktatók a gyakorlóhelyként is szolgáló sörgyárat mutatták be, ahol megismertették a teljes munkafolyamatot az árpa begyűjtésétől a sörfőzésen át a palackozásig, nem hagyva ki a kóstolás felelősségteljes feladatát sem.
A székesegyház megtekintése után irány Kolozsvár, a csapadékos időnek köszönhetően némi kényszerű programmódosítással érkeztünk a szállásra, ahol este vetélkedővel és esti városnézéssel zártuk a napot.
A Kolozsvári városnézés kellően elfárasztotta a társaságot. A Szent Mihály templom lenyűgözte a vallás után nem érdeklődő diákokat is, Mátyás szülőháza pedig a magyar történelem egy sikeres korszakát elevenítette fel.
A szép időben a Tordai-hasadék már messziről megmutatta 100 méternél magasabb júra mészkősziklák övezte bejáratát. A fiatalok ámulva nézték a Hesdát-patak által bevágott szrudokvölgyet, érdeklődve hallgatták kialakulásának történetét, majd keresgélték a lópatkó nyomát a Szent László monda alapján.

Csíkszeredáig a székelység egyik legjelentősebb központja, Székelyudvarhely klasszicista-barokk és szecessziós épületei között sétáltunk pihenőként, ahol a diákok nagy megdöbbenésére a helyi cigánygyerekek nem egyszerűen koldultak, hanem komplett főtérbemutatást tartottak, megismertetve Udvarhelyszék híres szülötteit, Benedek Elek népmesegyűjtőt, Orbán Balázs geográfust, s a Vasszékely szobrának történetét . A hosszú út végén, késő este kaptuk csak meg a jól megérdemelt, hamisítatlan székely ízvilágú vacsorát.
|