Ez elsősorban azzal is magyarázható, hogy egyre több szülő látja azt, hogy gyermeke az ukrán államnyelv nélkül nem fog boldogulni. Gyökeresen emlékeztet ez a 80-as évek bevett szokására, amikor is odaát nagyon sokan szinte lehetetlennek képzelték el a gyermekük jövőjét az orosz nyelv ismerete nélkül. Ezért hódítottak az orosz és ukrán iskolák és sajnos a magyar hátul kullogott.
Kárpátaljai látogatásom során egyre-másra hallani az ott élő magyaroktól, hogy jobb lesz, ha a jövőben ukrán iskolába járatják gyermekeiket, mivel most már alapvető dolog, hogy hivatalos helyeken ukránul kommunikál a gyerek. Különösen a fiúgyermekes szülők féltik a csemetéiket, mert véleményük szerint majd az ukrán hadseregben az államnyelv ismerete nélkül nem fognak boldogulni. Ezért egyre-másra hallani, hogy vagy átviszik a magyar iskolából ukrán iskolába a gyermekeiket, vagy eleve oda íratják be első osztályba. Elmondások alapján az ukrán iskolákban pedig kifejezetten örülnek, ha oda járatják a magyar nemzetiségű gyermekeket. Vajon mi lehet ennek az oka, hogy az ukrán nyelv ennyire begyűrűzik a magyar családokba? A megkérdezett szülők többsége szerint a Kárpátalján maradó fiataloknak a jövőben nagy szükségük lesz az ukrán nyelvre, és ezt csak az ukrán iskolákban tudják elsajátítani. Véleményük szerint a magyar iskolák sokkal gyengébb felkészülést nyújtanak e tekintetben. Sőt az is nagy csalódás volt számukra, hogy a magyar iskolákban is bevezették az emelt szintű érettségit, ahol ukrán nyelvből is számot kell adni az érettségizőknek tudásukról.
K. Katalin beregszászi lakos, amikor látta, hogy Kárpátalján szinte már mindenhol az ukrán nyelv szükséges, nagy lépésre szánta el magát, kivette kisfiát a magyar iskolából és átíratta az ukrán tanintézménybe.
– Miért gondolta meg magát?
– Három éve döntöttem el, több tényező befolyásolt. Voltak érvek ellene és mellette is. Végül eszembe jutott, hogy én is magyar iskolába jártam, és nagyon meg kellett harcolnom azért, hogy jó munkahelyre kerüljek. Amikor pedig továbbtanulni küldtek a munkahelyemről, csak makogtam oroszul, ukránul meg semmit sem tudtam, ezért Ukrajna középső részén csak csúfoltak az ottani kollegák. Nagy nehezen azért lediplomáztam. Sőt az ukrán származású főnöknőm is elvárta tőlem, hogy a gyermekem a Mikola Scsorsz iskolába járjon. S én sem szeretném, ha a kisfiam is ennyit szenvedne a nyelvtudás hiánya miatt. Éppen látom, hogy az unokahúgaim már most izgulnak a jövő évi ukrán érettségi miatt. Sajnos magyar iskolában nem tudnak megtanulni ukránul.
– Hallottam azt is, hogy ennek ellenére sokan mégsem íratják ukrán iskolába a gyermekeiket, mert a magyar tanintézetekbe tanuló diákok után a szülők kapják a magyar állam által nyújtott nevelési támogatást. Mi ebből az igazság?
– Mi is sokat gondolkodtunk ezen, hogy elesünk attól a 20 ezer forinttól, ami gyerekenként jár, de végül nálunk az ész érvek döntöttek. Hosszú távon sokkal többet nyerünk, ha az ukrán tudásba fektetünk. Minket nem motivál a nevelési támogatás.
– Hogyan halad a kisfiú az ukrán iskolában, milyen tapasztalataik vannak?
– Az első évben nagyon nehezen, szinte csak bukdácsolt, és sajnos ki is közösítették. Sőt, volt egy olyan eset, hogy nekimentek az ukrán gyermekek a folyosón és felrepedt a szája, amit olyan csúnyán varrtak be, hogy egy életre megmarad. De mégis kitartottunk, és mára már befogadták, és elmondhatom, hogy a kisfiam már nagyon jól beszél ukránul. Nagyon jó jegyeket hoz haza. Tehát mi nem bántuk meg, mivel úgysincs tervbe véve, hogy valaha Magyarországra költözzünk. Ott úgyis csak leukránoznak minket, még akkor is, ha magyar iskolába járt volna. Sajnos sok a negatív tapasztalat, ezt éppen azok mesélték, akik az anyaországba mentek tanulni. Mi itt születtünk és itt maradunk – búcsúzok el Katalintól.
Egy magát megnevezni nem kívánó beregszászi tanárnő szerint: – A schengeni határok következtében Kárpátalján csökkent a magyar nyelvű tanulás presztízse, az emelt szintű érettségi bevezetése pedig megadta a végső lökést a szülők egy részének, hogy ukrán nyelvű osztályba adják gyermeküket. Szerinte a szülők egyáltalán nem akarják megtagadni a magyarságukat, csak úgy érzik, gyermekeik jobban fognak boldogulni az életben, ha ukrán osztályba járnak. Úgy vélte, hogy megállhat a folyamat, ha a jövőben is biztosítják a magyar nyelvű emelt szintű érettségizést.
Közben pedig egyre-másra nyílnak az ukrán osztályok a magyarok lakta településeken, s egyre több szülő íratja be oda gyermekét. Az embernek olyan érzése van, mintha a múlt rendszer térne vissza, ahol a falvakban orosz osztályokat nyitottak, mivel ott mindig gyengébb volt a nyelvoktatás színvonala.
Egy alsó tagozatos tanárnő kérdésünkre elmondta, hogy szükség van az államnyelv ismeretére is, de nem az ukrán nyelvű oktatással, hanem az ukrán nyelv tanításának teljes megváltoztatásával lehetne megoldani a problémát. Személyes véleménye szerint nincs szükség ukrán osztály indítására két magyar falu közös iskolájában, mert – mint fogalmazott – minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy gyermekei a saját nyelvükön szerezzék meg a tudást, és megőrizzék önazonosságukat. „Ám ha a nemzeti lét két alappillére közül akár a templom, akár az iskola eldől, akkor a nemzet sem tud fennmaradni...”
Igen ám, de a másik véglet szerint, a most érettségizők elmondása alapján éppen az ukrán nyelv miatt nem tudták választani az emelt szintű érettségit, amelynek tétje a felsőoktatásba való bekerülés. Kérdésünkre többen elmondták, hogy nagyon színvonaltalan a magyar iskolákban az állami nyelv oktatása, ezért sokan azt tervezik, hogy magyarországi felsőoktatási intézményekbe felvételiznek. – Mert ukrán nyelv nélkül itt nincs jövőnk – fogalmazott Gabriella.
– Nem is tervezted soha, hogy akár különórák keretében elsajátítod? – kérdeztem.
– Megvallom őszintén, hogy nem, mivel az a tapasztalatom, hogy itt Beregszászban és környékén sem igazán kedvelik ezt a nyelvet, inkább ha kell, még mindig oroszul beszélünk. Én ezért is szeretnék Magyarországra menni tanulni.
– S a beregszászi magyar nyelvű főiskolára nem szeretnél felvételizni?
– Sajnos már oda is ukrán tollbamondásból kell felvételizni, minden szakra kötelezővé tették az államnyelvből való vizsgát. Egyébként meg az a tapasztalatom, hogy az itteni diplomával sem Kárpátalján, sem Magyarországon nem tudtak elhelyezkedni a végzősök. Ennek ellenére nagyon jó, hogy már Beregszászban is van magyar nyelvű főiskola, de én ennél többet szeretnék elérni.
– Úgy tudom, hogy többen szeretnétek Magyarországon tanulni.
– Az emelt szintű ukrán érettségi hatására újból többen választják az anyaországot. Nem tudjuk, hogy sikerül-e, de én kitartó vagyok, mert Schengen óta szinte lezárták a határokat. Olyan, mintha újból a vasfüggöny mögé kerültünk volna – búcsúzik elkeseredve.
Sajnos egy idegen nyelven sem könnyű levizsgázni, pláne ha ekkora tétje van a dolgoknak, hiszen Kárpátalján nagyon sok diáknak kevés az ukrán szókincse. Egyes vélemények szerint a magyar diákok azért is vannak nehéz helyzetben, mert a magyar iskolákban használatos ukrán nyelv és irodalom tanterve sok esetben nem egyezik meg az ukrán iskolákéval. Ezért több érettségiző diák elmondta, hogy egyes ukrán irodalmi műveket nem is tanultak, holott a kérdések között szerepelt. Valószínűleg ezért is nem merték sokan választani az emelt szintű érettségit, mivel féltek. Most már elgondolkodhatunk azon, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a kárpátaljai fiatalok, és ezek után hogyan is várhatja el valaki tőlük, hogy valóban a szülőföldön keressék a boldogulásukat és ott képzeljék el a jövőjüket. S azon is sokan elgondolkodhatnak, hogy itt Magyarországon miért is ukránozzák le oly sokszor a magyarságukért küzdő határon túli magyarokat…
Sebestyén Márta
|