Vasember születése a Marvel négy, nagy formátumú emberének köszönhető. Az ötletgazda maga Stan Lee volt, Larry Lieber gyúrta végső alakjába a történetet, Don Heck illusztrálta az első számokat, és Jack Kirby tervezte a borítókat és a hős páncélját. A Bevallottan Howard Hughes (Aviator címmel életrajzi film készült róla.) személyéről mintázott playboy, Tony Stark 1963-ban húzta fel első alkalommal a kezdetben szürke, majd arany, végül vörös-arany színben pompázó páncélt. Önálló füzetet azonban csak öt évvel később kapott.

A férfi az álarc mögött

Tony Stark a New York-ban született, s már 15 évesen évfolyamelsőként végzett az MIT-n elektromérnökként. 21 évesen örökölte a Stark Iparvállalatot, miután szülei életüket vesztették egy autóbalesetben. Stark első dolga volt megvásárolni az autó rossz fékrendszeréért felelős vállalatot, s kijavítani a hibát.
Nem sokkal később, a vietnámi háború során egy felrobbant akna súlyos sebet ejtett a terepszemlén lévő ifjú milliárdoson. Ekkor ejtette foglyul egy vietnámi hadúr, aki fegyvereket akart tőle. Fogolytársával, egy Yin Sen nevű híres fizikussal megalkottak egy páncélruhát, mely nem csupán életben tartottal a szívébe fúródott repesz miatt szenvedő Stark-ot, hanem elképesztő erővel is felruházta viselőjét. Hősünk megmenekült, ám ehhez szükség volt Yin Sen önfeláldozására. A vietkong erőkön keresztülverekedve magát ismerte meg későbbi jó barátját Jim Rhodes-t. Hazatérte után alakította ki és tartotta fenn kettős életét, melynek részletes taglalása egy kisebb könyvet is megtöltene.

Égi balett

Az utóbbi években egyre népszerűbb és sikeresebb adaptációk sorában a Marvel univerzum e prominens alakja is helyt kapott. Fél éven belül, megközelítőleg egyidőben nézhetjük meg a mozikban, és játszhatunk a SEGA által fabrikált játékváltozattal. Habár az akciójáték a mozifilm (Robert Downey Jr., Terrence Howard, Gwyneth Paltrow, Jeff Bridges) történetét veszi alapul, ám 40 évnyi Marvel történelemből és kölcsönöz.
Mivel PC mellett X360 és PS3 is szerepel a célplatformok között, ezért a kor követelményeinek megfelelő grafikai színvonalra számíthatunk.
A technikai feltételek kipipálása után következzék az Iron Man esszenciája, a játékmenet. Ezen a téren csak az E3 keretében bemutatott demonstrációra lehet hagyatkozni, melyben tanúi lehettünk Vasember képességeinek. Hősünk páncéljának köszönhetően kecsesen hasítja az ég kékjét, s mindeközben tenyeréből és mellkasából osztja az áldást a beépített sugárvetők révén. A játéktér kifejezetten méretes, s a hegyes-völgyes tájon elszórtan elhelyezkedő katonai bázisok védelme tankokból, légvédelmi lövegekből és föld-levegő rakéták indítóállásaiból tevődik össze. S habár egy-két találattól még nem esik darabokra páncélunk (Jelentősen javíthatjuk esélyeinket csalik megfelelően időzített alkalmazásával.), érdemes harc közben visszavenni a repülési sebességből, hogy eredményesebben manőverezhessünk. Ha jól végezzük a dolgunkat, akár el is kaphatjuk a ránk kilőtt rakétákat, s életbe léptethetjük a „Vissza a feladónak!" hadműveletet. Az okos játékosok hamar rájönnének, hogy Vasember kellő magasságba emelkedve kikerülhetne ellenfeleinek lőtávolából, ám az ilyen esetekben egy dizájneri döntés következtében MiG-ek kezdik el hősünket piszkálni, aki kénytelen alacsonyabbra ereszkedni, s ily módon ismételten a lövegek hatókörébe kerül. Hogy mindez az egész játékra igaz lesz-e, vagy csak az adott pályára, netán a demonstrációra korlátozódott, még kérdéses.
Az viszont vitán felül áll, hogy a SEGA eltökélt szándéka a mozifilmekkel együtt debütáló, s többnyire mérhetetlenül gyenge, jobb esetben csak közepesen rossz adaptációk kliséjét elhagyni, s egy teljes értékű, a saját lábán is megálló játék piacra dobása. Úgy legyen!