A kiadó nagy fába vágta a fejszéjét az Endwarral, hiszen az eddig elárult információk alapján mindenki az RTS-ek forradalmasítását várja el a játéktól, köszönhetően a hang alapú irányításnak. Azonban ahogy kapjuk az újabb és újabb videók felbukkanásával egyre inkább úgy tűnik, hogy sikeresen át fogják ugrani a felállított lécet, és remekül fog működni a rendszer. Az új infók egy része természetesen az irányításról, a maradék pedig a különböző frakciók képességeiről, valamint a többjátékos mód sajátosságairól szól. Szóval csapjunk is bele, lássuk, hogy mit várhatunk az ősszel érkező játéktól!

A szokásos nagyhatalmak

Gyorsan átfutom az alapfelállást azok számára, akik esetleg még nem ismernék: a nem túl távoli jövőben járunk, a nukleáris fegyverek kora lezárult, köszönhetően az USA és az EU közös fejlesztésű védelmi rendszerének. Kifogy a Föld olajkészlete, az EU tagállamai egy nagy állammá olvadnak European Federation néven, közben mindenki elszántan fegyverkezik. A játékban három oldal közül választhatunk, melyek mindegyike ismerős lehet a hasonló témájú alkotásokból: az Egyesült Államok, Európa (EF) és Oroszország. Ezek közül az oroszok a „kemény, de lassú", míg az európaiak a „gyors, de puhány" vonalat képviselik, az USA-t pedig valahova a kettő közé lőhetjük be. Ezzel meg is volnék, következzenek a tényleges újdonságok!

Milyen lesz a Multiplayer?

A többjátékos módban háromféle mód közül választhatunk, ezek az Assault, a Raid és a Siege. Az Assault a szokásos egymás elleni küzdelem, amikor a feladatunk annyi, hogy lenyomjuk az ellenséget. A Raid ezen kicsit variál, itt már az a cél, hogy elpusztítsuk/szabotáljuk az ellenséges épületeket, s ebben a Crash nevű speciális támadás is segítségünkre lesz, mellyel egy ellenséges épületet vághatunk el a bázis központjától, így teljesen hatástalanítva azt. A Siege egy „védd meg a bázist a támadóktól" jellegű mód: több kritikus pontot kell megóvnunk az ellenségtől meghatározott ideig. Érdekessége, hogy ahogy közeledik a meccs vége, a védő fél egyre több erősítést kap, ezzel is segítve őt az utolsó pillanatokban.

A Ubi-s fejlesztők nagyon figyeltek arra is, hogy a játék végig izgalmas maradjon, a játékosok játsszák végig a meccseket. Ennek érdekében az éppen vesztésre álló fél speciális támadásokat kap, hogy lehetősége legyen megfordítani a helyzetet. Ezek a csapások frakciótól függően változnak: az európaiak egy űrállomásról kilőtt lézerrel szántják fel a földet, az oroszok egy nukleáris rakétát ejtenek az ellen fejére, míg az amerikaiak kapják a leglátványosabb támadást: hatalmas wolfram rudakat dobnak le a kiszemelt területre. Ezek mellett minden játékos tapasztalati pontokat gyűjt, melyekből különböző speciális tulajdonságokat vásárolhatnak (ezek állandóak, a játékoshoz kötődnek, nem a meccshez), ezzel is motiválva az éppen következetesen irtott felet, hogy maradjon, amíg csak lehetséges.

Egy kis pofozgatás az irányításon is.

Persze azért a legutóbbi bemutatók óta foglalkoztak a hangfelismerő rendszer működésével is, és új parancsokat is kapott a játék. Egyik fontos újítás, hogy már lehet több különböző egységet ideiglenesen (azaz egy csoportba rendelés nélkül) kijelölni a „plus" paranccsal, sőt az így összeterelt katonák és járművek megfelelően interakcióba is lépnek egymással: a gyalogosok pl. beszállnak a szállítójárművekbe. A másik lényeges parancs a „sit-rep", mely egy taktikai térképet hoz fel, melyen többek között láthatjuk egységeink látótávolságát. A rendszer állítólag már annyira robusztus, hogy a különböző akcentusokat gond nélkül felismeri, egyetlen gyengesége az erős környezeti zaj kiszűrése.

A játék egyre ígéretesebbnek tűnik, szeptemberben meglátjuk, hogy a gyakorlatban mennyire válik majd be az egyedi irányítás. Azt az időt meg már féllábon állva is kibírjuk.