Rohanás haza a GK SHOP raktárból, ajtó feltép, cipő lerúg. A fotel ezelőtt egy órával már a kedvenc pozícióba lett állítva, mellette bekészítve a távkapcsoló, a két zacskó kuki, a light kóla, a feltöltött elemek, na meg ugye a kontroller. A játék már a hazaúton megszabadult a fóliától, hogy azzal se kelljen időt pocsékolni. Konzol bekapcsol, TV izzít, indulhat a Grand Theft Auto 4. A Rockstar logókat követően néhány, korábban már látott artwork jelenik meg a képernyőn, a játék keményen tölti magát, a CD darál, majd indul a mozi.
Koszos teherhajó tűnik fel az éjszaka sötétjében, fedélzetén mindenféle alvilági figurával. Hatalmas nyüzsgés van, vészesen közeleg ugyanis Liberty City kikötője, el kell rejteni a hatóságok elől a csempészárut és az illegális rakományt. A legénység serénykedése közben dizájnos stáblista tűnik fel egy-egy oszlop vagy ajtó mögül, amolyan Heroes, vagy Medal of Honor: Airborne stílusban. Eközben lassan kiköt a hajó, Niko Bellic pedig megteszi első lépéseit az újvilágban.
Itt veszi kezdetét az új Grand Theft Auto. Az államat még nem sikerült összeszedni a földről, egyelőre percekig csak forgatom a kamerát, és mindenféle kocsmai jelzőkkel illetem a látványt. Fantasztikus. A fények, a textúrák, a részletgazdagság, minden a legmagasabb igényekhez lett szabva, ezen a konzolgeneráción ennél többet már nem valószínű, hogy látni fogunk – már ami ezt a játékstílust illeti. A Mafia 2 és a Saints Row 2 készítőinek keményen fel lett adva a lecke, nem semmi tudás kell, hogy mindezt nem csak utolérjék, de le is hagyják!
Első feladatként a már több éve itt élő Roman kuzinunk kecójába kell elkocsikáznunk. Az első sokkból alig épültünk fel, az autónkba való beszálláskor máris újabb hatalmas pofont kapunk. Búcsúzunk ugyanis az eddigi komolytalan fizikától, a kocsik itt végre tényleg egy több ezer kilós fém tárgyként viselkednek, valahogy úgy, mint az életben. Húzza őket a gravitáció, kifaroláskor tehetetlenül csapódnak oldalra, elsodorva az éppen oda nem figyelőket. Sétakocsikázás következik, közben kameraforgatás és intenzív bambulás.
A város pofátlanul jó lett. A járdán hatalmas embersereg sétálgat, mindenki megy a dolgára, van aki telefonál közben, van aki meg a bevásárlásból tart hazafele hatalmas szatyrokkal. A sarkon egy hot dog árus kínálgatja portékáját, miközben a parkolóban valaki autót szerel, valaki pedig éppen az őt üldöző túlsúlyos járőrt igyekszik lefutni. Az utcán minden kapcsolatba lép velünk, ha nekimegyünk egy szatyrokat cipelő nőnek, akkor az elesik, a cuccai meg szétgurulnak az utcán. Ezután van, aki ránk szól, van aki együtt érzően meg még gratulál is, a fene se tudja milyen okból.
Az első fél-egy órát lazán el lehet tölteni nézelődéssel, ismerkedéssel, na meg persze egy kis száguldozással. Jópofa, hogy ha autóval elütünk valakit, akkor annak lerepül a sapkája, a feje meg sokszor még a szélvédőt is berepeszti. Kicsit Carmageddon-os utánérzetet kelt, hogyha valakit feltrancsírozunk egy házra, akkor a fal megreped, szegény fickó vére meg felkenődik rá, csak úgy mint járgányunk orrára. Az autó amortizációja amúgy nagyon el lett találva, folyamatosan koszosodik a kasztni, minden lövésnyom egyenként meglátszik rajta, ha pedig mindennek odaverjük, akkor kopnak, hajlanak, deformálódnak, leesnek az elemek.
A zene ezúttal is nagyon ott van! Továbbra is különböző, stílus szerint tematizált csatornák között válogathatunk, van pop adó, sláger rádió, chillout rádió, rock csatorna, sőt az orosz bevándorlók kedvéért még van egy bizonyos Vladivostok FM is, melyen olykor felcsendül Seryoga egyik korai trailerben hallott King Ring száma is – na arra aztán lehet állatkodni rendesen! Teljes soundtrack listát egyelőre nem találtunk a neten, de higgyétek el, jó sok ismerős számra fogtok bukkanni a rádiót csavargatva.
Villámtesztünk alatt az első néhány küldetést csináltuk meg, ezek tipikusan GTA-sra sikeredtek. Valaki bajba kerül, meg kell menteni őt, ezután újabb gengsztereknek leszünk beajánlva, persze közben az ellenségeink száma is nő, és észre se vesszük, de teljesen magába szippant az alvilág. Egyszer csak előkerül az első fegyver, az első adag kokain, és hamarosan már nem lesz elég megverni valakit, a vérét kell vennünk az ellenségeknek.
Jó szokás szerint a küldetések amolyan tutorialként is szolgálnak, mint minden korábbi epizódban. Folyamatosan tanulunk meg vezetni, verekedni és lőni, majd előjönnek az olyan apró fícsörök, mint a mobiltelefon használat, a pay’n’spray shop első útba ejtése, az első közös piálás valakivel, vagy éppen az első randira való ruhavásárlás. Hamisítatlan Grand Theft Auto élményben van tehát részünk ezúttal is!
Amolyan zárszóként nem bírom megállni, hogy ne szidjam le azon komisz kölykök minden bizonnyal igen széles körét, akik majd egy héttel korábban már letöltötték a játékot, és még most is megelégszenek azzal, hogy Niko története egy 400 forintos Verbán pihen náluk, nem pedig gyönyörű eredeti csomagolásban. Ez a játék ugyanis egy remekmű. Engem nem könnyű levenni a lábamról, de a Grand Theft Auto 4 most minden korábbinál jobban megbabonázott. Éppen ennek, meg ugye a hatalmas hájpnak köszönhetően jött létre ez a cikk is, melyben az első benyomásokat osztottuk meg veletek, időt adva magunknak is, hogy a jövő héten érkező tényleges megatesztre rendesen felkészülhessünk, ahogy azt ugye illik. Maradjatok velünk, garantáltan nem most hallottatok utoljára a játékról!
|
-4°C
Holnap 
-6°C
