Egy Command and Conquer játék alapjában véve nem lehet rossz, sőt az egyjátékos kampány rész, még ha némileg szegényesebb is, a multi számít igazán. A Kane's Wrath kiegészítő sztori szempontjából egy kis hiánypótló szerepet tölt be. Az alapjátékban kissé fura volt anno, hogy a jó öreg GDI-NOD vitába fura földönkívüliek szálltak be, bár az is igaz, hogy ebben a történetben már nem sok más lehetőség maradt új oldal beemelésére. Akkor az idegenek nem kaptak komoly történeti szerepet, ezért jómagam azt vártam, hogy a kiegészítő ebben erősít majd.

Mégsem így lett. A történet a második tibérium háború után kezdődik, majd a későbbi fejezetek során össze-vissza ugrálunk időben és térben is. A csaták során a GDI és a Scrim erők mellett gyakorta a Nod-on belüli rendezetlen erőviszonyokkal kell foglalatoskodnunk és móresre tanítani mindenkit, aki Kane bácsi (esetleg Alexa) útjába áll.
Küldetésből 13 darab áll rendelkezésre, ami nagyon kevésnek tűnik, főleg, hogy nincs csak egyetlen kampány. A legtöbb pálya 15-35 perc alatt könnyedén teljesíthető, a feladat többnyire bázis elpusztítás, épület elfoglalás, kommandó akció, kísérgetés és a többi szokásos. Alig néhány óra alatt végig lehet szaladni a teljes történeten, amit a nehézségi szint állítása sem lassít túlzottan. Az egységek, épületek, területek nem mentek át komoly változáson, de legalább nem kell senkinek nagyon megerőltetnie magát ahhoz, hogy belerázódjon.

Továbbra is gyalogság, járművek és légi egységek alkotják haderőnket. A tibérium még mindig az értékes nyersanyag, az épületek üzemeltetéséhez pedig most sem kell más, mint néhány erőmű. A balansz némileg változott, így még komolyabban át kell gondolni, hogy milyen összetételű csapatokkal vágunk neki az ellenséges bázisnak. A kedvenc helikopteres gyors csapásmérő taktikának például a GDI légpárnás légvédelmi tankja vethet véget, ami másodpercek alatt darál le egy egész légi osztagot.
A kampány részben ezzel még annyira nem kell foglalkozni, mert a gép túl buta ahhoz, hogy áthatolhatatlannak tűnő mixet hozzon létre lézeres, rakétás, vegyi tölteteket lőni képes egységekből. Ezért nagyon egyszerűen járművek ellen hatékony egységekkel kell előretörni, miközben helikopterek vagy a buggy-k írtják a gyalogságot és a páncélozatlan távolról nagyokat lövő tüzérséget. Nem mondom, hogy unalmas, de nem is tartogat komoly kihívásokat.
A multi részhez viszont már most szerveződnek hazánkban is a csapatok. Online hivatalosan természetesen csak az tud játszani, aki rászánja a 7 ezer forintot és megvásárolja szépen a boltban a játékot. Aki viszont nem, az a Hamachi nevű megoldással tud összekapcsolódni a többi warezkirállyal, hogy kipróbálhassa szeretné-e ezt igazán.
A kiegészítő legnagyobb vívmánya a 25 teljesen új multi térkép, melyek közül igen sok 1 vs 1-re készült, ami tekintve a játék ritmusát, tempóját nagyon helyes. Gyors pörgős akciók, megérzések és szerencse kérdése, hogy ki nyer kicsi vagy közepes pályákon játszva. Emellett a variációk számát növeli az, hogy új alfajok jelentek meg mindhárom oldalhoz. Ezek alapjában véve a GDI, NOD vagy Scrin fajhoz tartoznak, de néhány egységükben, épületükben különböznek a többiektől.

Némelyik álcázásban lesz mesteri, a Black Hand Nod alfaj pedig lángszórós tankot kapott, de nincs repülő egységük. Továbbá mindegyik faj kapott egy teljesen új szuperjárgányt, amivel apríthatja az ellenséget. A GDI oldalára a MARV szupertank, a Nodhoz a Redeemer, a Scrimhez pedig egy burtális hexapod csatlakozott.
Multiban viszont csodának kell történnie ahhoz, hogy ezeket be lehessen vetni, hiszen sok zseton és idő kell ahhoz, hogy kifejlesszük őket, addigra viszont szinte biztos, hogy az ellenfél már réges-régen lerohanta a bázisunkat. Még a kedvenc új egységem, a Scrin Mechapede sem mindig jó választás. A nyolc csigolyából álló kis féreg viszonylag olcsón jön ki a gyárból és ez után 100 kreditért lehet újabb részeket vásárolni hozzá. Attól függően, hogy milyen a terep, milyen az ellenfél választhatunk, hogy mennyi gyalogság-, jármű-, épület- vagy repülő elleni részt csatolunk rá, de az a biztos, ha van mindegyikből legalább egy. Három ilyennel és némi kísérettel viszont a legkomolyabb védelmek is megtörnek hamar. Talán egy kicsit túl erősre sikerült ez az egység.

Van még egy utolsó meglepetés, mégpedig egy Dawn of War ihletésű rizikószerű játékmód, ahol növelni kell a befolyásunkat városaink körül, megszálló csapatokat kell vásárolgatni, be is vetni őket és lehetőség szerint minél hamarabb világuralomra törni és lezúzni a másik két fajt. A játék felhívja a figyelmet arra, hogy ebbe a játékmódba a tutorial után érdemes belépni, amit nem is árt megszívlelni, mert elsőre nem biztos, hogy kiderül, mi történik és mit kéne csinálni.
A térkép természetesen a Föld, persze kb. úgy, ahogy egy közepesen tehetséges általános iskolás rajzolná meg. Ja persze, a háború kicsit meggyötörte. Előfordulhat, hogy valakinek örömet okoz majd ez a mód, de inkább tűnik feleslegesnek. Ennek a fejlesztése helyett inkább még egy kampányt kellett volna összelapátolni, aki ismétlődő csatákat szeretne az meg menjen netre vagy skirmishezzen. |