Napjainkban a pszichológia, a spiritualitás és az ezotéria egymással versengve szökken friss szárba, sokszor feladva az érdeklődőknek, útkeresőknek a leckét, hogy vajon melyik irányzatot kövessék, merre találhatják meg saját útjukat.  Emellett egyre több szó esik az önismeretről, és arról, hogy mennyire fontos, hogy reális képünk legyen saját magunkról, a személyiségünkről, és hogy tudatos módon kezeljük életünket, konfliktusainkat. Arról viszont kevesebbet tudunk, hogy önállóan, külső segítség nélkül milyen eszközök, módszerek állnak rendelkezésünkre az önismeret elsajátításához és a belső növekedéshez.

A hagyományos naplóírás mindenképpen az önismereti munka egyik fontos eszközének számít. A naplóírásról sokunkban hasonló az első kép, és talán személyes emlék: a kiskamaszok, különösen a lányok szebbnél szebb füzetek oldalaira vetett suta, gyakran leltárszerű és érzelmes élménybeszámolója. Ennek a személyiség fejlődésében és a személyes határok kialakításában fontos szerepe lehet, ugyanis segítségével megjelenhet a tinédzserek életében a saját „titok”. Ezáltal megerősítik intim szférájukat, elkezdik meghúzni saját határaikat, és tanulgatják, hogyan őrizzék, védjék meg ezeket. 

Mások évekkel később, fiatal felnőttként is folytatják vagy éppen újrakezdik a naplóírást. A műfajról sokaknak meghatározó olvasmányélménye A 13 és ¾ éves Adrian Mole titkos naplója vagy újabb kínszenvedései (amelyek szerzője Sue Townsend). Ezek a könyvek humorosan, mégis érzékletes érzékenységgel adnak képet a kamaszok érzelmi kilengéseiről, fodrozódó indulatairól és az ezzel kapcsolatos nehézségekről.

Manapság egy újabb műfaj is egyre népszerűbbé válik, ez pedig a blogírás. Ennek lényege, hogy a blog írója tulajdonképpen internetes naplót vezet, az olvasó pedig mintegy „kukkolva”, észrevétlenül nyerhet betekintést az ismeretlen másik életébe, gondolataiba és érzéseibe. Az természetesen egyéni beállítottság kérdése, hogy bloggerként életünk mely területeibe és milyen mélységekig engedünk betekintést az olvasók számára. Emellett itt egy furcsa kettősség is megjelenik: bár az ember naplójelleggel, az ismeretlenség védelmébe burkolózva nyilvánul meg, mégis hatással van rá az a tény, hogy tudja, mások olvassák sorait. Ez megszűrheti mindazt, amit leírunk, és arra is hatással lehet, hogyan, mennyire őszintén, palástolatlanul tesszük ezt.

Mi mindenben segít a naplóírás?

A naplóírás „szelepként” működhet életünkben, mint a rendszeres sportolás, amit a szakemberek gyakran javasolnak a feszültség hatékony levezetésére. Ez azt jelenti, hogy azáltal, hogy leírjuk aktuális gondolatainkat, érzéseinket vagy egyszerűen csak egy megterhelő, pozitív vagy negatív értelemben véve intenzív nap eseményeit, csökkenthetjük a bennünk lévő feszültségeket.
Emellett az is megtörténhet, hogy feszültségekkel, indulatokkal, negatív érzésekkel vagyunk tele, ilyenkor mindezek leírása abban segíthet bennünket, hogy kicsit eltávolítsuk, kijjebb helyezzük ezeket a megterhelő érzéseket, és higgadtabban, tárgyilagosabban nézhessünk rájuk. Hasonló módon egy konfliktus, nézeteltérés kezelésében is segítséget nyújthat, méghozzá úgy, hogy a nehéz helyzetre írásban, stratégia készítésével készülhetünk fel, papírra vetve a helyzettel kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat, hogy mit szeretnénk elérni az adott szituációban, milyen irányba szeretnénk terelni a beszélgetést, és szerintünk a másik fél hogyan fog reagálni erre. Az írás során meglehet, hogy új szempontok jutnak eszünkbe, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna.
A naplóírás másik előnye, hogy önkéntelen rendszerezésre késztet: ahhoz, hogy le tudjuk írni külső és belső történéseinket, mindenképpen át kell őket gondolnunk, tehát egy elveszettebb, zavarosabb időszakban, állapotban szintén hasznos struktúrát és váratlan támpontokat mutathat mindaz, amit papírra vetünk.

Hogyan írjunk önismereti naplót?

Egy erre a célra rendszeresített füzetbe „cenzúra” nélkül, szabadon és őszintén írjuk le mindazt, ami bennünk van. Ezt tehetjük egy adott esemény, történés vagy dolog kapcsán, de általánosságban is lejegyezhetjük egy adott időszakban megélt érzéseinket, gondolatainkat. A naplóírás egyetlen szabálya, hogy nincs szabálya, tehát nyugodtan engedjük szabadjára magunkat, a fantáziánkat, és bátran vessünk papírra bármilyen logikátlannak tűnő gondolatot, képzettársítást vagy belső képet egyaránt. Belső képeinket nyugodtan le is rajzolhatjuk vagy festhetjük, ugyanis ez is kitűnő módja annak, hogy a bennünk lévő tartalmakra más szemszögből tekintsünk.

Milyen gyakorisággal érdemes naplót írnunk?

Amennyiben eltökéltük, hogy időt szánunk a naplóírásra, dönthetünk úgy, hogy napi vagy heti rendszerességgel leírjuk a bennünk megfogalmazódó gondolatokat, érzéseket, a velünk történteket. Ám az is megeshet, hogy naplónkat rendszertelenebbül vezetjük, a fontosabb életesemények, illetve történések nyomán keletkező érzéseinket, gondolatainkat írjuk le. Megterhelőbb, nehezebb időszakokban viszont akár napi rendszerességgel is vezethetjük önismereti naplónkat, mivel ezzel tulajdonképpen saját magunk gondozására szánunk időt és energiát, ami mindig jótékony hatású. A naplóírás abban is új szempontot hozhat életünkbe, hogy időről időre újraolvasva olyan fejlődésre, előrelépésekre figyelhetünk fel tulajdonságainkban vagy abban, hogy miként reagálunk a bennünket érő dolgokra, amelyeket a naplóírás és ezáltal a tudatosítás nélkül sokkal nehezebben vagy később vennénk csak észre.

Az önismereti naplóírás hatékony kiegészítője lehet az egyéb önismereti munkának, saját élményű csoportoknak vagy egyéni terápiának.

Néhány hasznos tipp:

• Vásároljunk olyan füzetet, amely igazán tetszik, hogy szívesen forgassuk.
• Ha van kedvünk, határozzuk el, hogy milyen gyakran vezetünk önismereti naplót.
• Amennyiben álmainkat is leírjuk a naplónkba, célszerű íróeszközzel együtt az ágyunk mellett tárolni.
• Ha nem szeretnénk, hogy más is betekintést nyerjen a naplónkba, biztonságos helyen tároljuk.
• Ne féljünk őszintén leírni mindazt, ami bennünk van, elvégre saját magunknak írjuk a naplónkat.