Az emberi test egyfajta kommunikációs csatornaként működik. Ha valami nincs rendben bent, az megjelenik kint. Ha valamit nem tudsz lelkileg megemészteni, az egészen biztos, hogy betegség formájában jelentkezik. Így érthető, hogy az orvosok és a kutatók górcső alá vették a témát, hiszen ha ismertek a lelki okok, akkor elkerülhetőek a betegségek. Az idegrendszeri zavarok különösképpen visszavezethetőek lelki tényezőkre, hiszen minden, ami lelkileg megérinti, esetleg megviseli az embert, érinti az idegrendszert. A neurológiai problémák hátterében általában kommunikációs nehézségek állnak, sokáig elfojtott vélemény, frusztráció. Ezen betegségek 100%-a lelki-érzelmi alapú, mely alatt gyermekkori beidegződéseket, lelki sérelmeket, bántalmazást vagy sorsfordító érzelmi megterheléseket kell érteni. A probléma gyökere, hogy nem vagy képes önmagaddal kommunikálni, így gondolataid, érzelmeid összekuszálódnak, és kuszaságot okozva az idegrendszerben, kivetülnek testedre.

Idegesség, idegösszeroppanás

Az egészséges idegrendszerben az idegek nyugalmi helyzetben vannak, csak akkor válnak feszültté, ha valamilyen hirtelen helyzetváltozás, külső behatás éri őket. Ez az idegfeszültség cselekvésre ösztönzi az embert. 

Ha azonban valaki instabil állapotban van, akkor az idegei alapállapotban feszítettek, ezért ha valamilyen külső behatás éri, a feszítettség eléri a kritikus határt, és nem képes higgadt vagy élénk kommunikációval lerendezni azt. Nem hiszi, hogy képes megbirkózni a helyzettel, nem képes higgadtan kezelni azt. Ezért állandó visszaigazolást keres, mellyel megerősíthetné önbizalmát. Az állandó igazoláskeresés pedig azt eredményezi, hogy nem szűri meg eléggé az információkat – mindent fontosnak tart, hiszen ki tudja, hol lapulhat meg egy-egy pozitív visszajelzés. Ezért információ-feldolgozó központja túlterheltté válik, mert nem a ténylegesen fontos dolgokkal kell csak foglalkoznia.

Ha ez a folyamat már nagyon régóta fennáll, és az idegrendszer képtelen túlterhelt állapotban tovább működni, egész egyszerűn összeomlik. Az egyén kiborul, és elveszíti realitásérzékét. Az idegössszeroppanásnak fizikai tünetei is vannak, nehézlégzés, remegés, hányinger. Ilyenkor azonnali nyugalmi állapotra van szükség ahhoz, hogy a struktúrát újjá lehessen építeni.

Depresszió

A depresszió általában pszichés eredetű betegség, mely nagyon sokféle formát ölthet. A betegeket a legtöbb esetben lelkiismeret-furdalás gyötri, általában rajtuk teljesen kívülálló okok miatt. A beteg teljesen elnyomja agresszióját, nehogy valakit megbántson, mely akár olyan mérteket is ölthet, hogy minden ösztönös reakcióját letiltja, és mindet felülvizsgálja. Ennek hatására idegei állandó munkában vannak, hiszen nem szentelhetnek egyetlen pillanatot sem annak, hogy elengedjék a feszített tartást, mert akkor kicsúszhat egy őszinte reakció.

Idővel minden aktivitást veszélyesnek ítél, és elnyom minden valós élettel járó tevékenységet. A legtöbb depressziós azért nem lesz öngyilkos, mert képtelen megölni magát, hiszen az is cselekvés. A kezdeti ismeretlen lelkiismeret-furdalásból ugyanis teljes cselekvőképtelenség alakul ki, melyben az egyén szinte vegetál.

Alvásképtelenség

Különbséget kell tenni az átmeneti álmatlanság és kóros változata között. Az előbbit stressz, gyógyszerek, érzelmi megterhelés okozhatja. Ha valakinél állandósul ez az állapot, nem tud elaludni, és az egész éjszakát ébren tölti el, annak hátterében az esetek nagy részében a haláltól való félelem áll. Az alvás ugyanis hasonlít a halálhoz, az ember öntudatlan állapotba kerül, és nem érzékeli, hogy mi történik körülötte. Ha valaki képtelen ebbe a helyzetbe önként belekerülni, akkor általában hiányzik belőle a magabiztosság és az ősbizalom.