A fetisizmus eredetileg olyan élettelen tárgyakra vonatkozott, amelyeket a primitív népek imádtak, azt hitték, mágikus varázserejük van. A primitív gondolkodásra jellemző, hogyha két esemény egy időben zajlik, azok között ok-okozati viszonyt feltételeznek, ily módon egy mellékes tárgy oki kapcsolatba kerülhet személyekkel vagy jelenségekkel pusztán az időbeli egybeesés alapján.

Ugyanígy a tárgyak az őket hordozó személyt, vagy azt az eseményt is helyettesíthetik, ami a jelenlétükben történt. Hajtincset őrzünk, rongyocskákat hordozunk, nem merünk kidobni régi tárgyakat, babonásan ragaszkodunk valamihez. Ezek mind a fetisizmus modern, hétköznapi változatai. Ezek nem önmagukban jelentősek, hanem azáltal, hogy személyeket helyettesítenek.

A fetisizmus mint szexuális zavar csaknem kizárólag férfiaknál jelentkezik. Egyik fajtájában nem az egész partner a fontos, hanem csak egy részlete, csak a lába, csak a harisnyába bújtatott lába, csak a keze, csak a melle, csak a haja, stb. Csak ez izgatja, csak ezt markolássza, ölelgeti, csókolgatja, harapdálja.

A személy jelenléte egyáltalán nem érdekli. Elvész az alak, mint egész, csak a rész érdekli, ez a részalakzat dominál, ez juttatja el az orgazmushoz. A fetisizmus e formáját az jellemzi, hogy a partner ugyan normálisan választott, de pars pro toto (rész az egész helyett) benne kizárólagosan csak a haja, a lába, a melle, stb. érdekes.

A tárgy-fetisizmus

A fetisizmus másik fajtájában a nő már nem jut szerephez, mint valós lény, hanem csak egyes ruhadarabjai, vagy vele kapcsolatos tárgyak. (szőrme, fehérnemű, cipő, karkötő) A tárgy-fetisiszta számára ezek helyettesítik a szexuális partnert. A perverzek néha el is lopják a kiszemelt hölgytől a tárgyakat, amelyek majdnem mindig értéktelenek.

Kialakulásának okai lehetnek: önértékelési zavar, rossz kapcsolatteremtő készség, fejlett fantázia, befelé fordulás (introverzió). A fétistől nem kell félni. Az egyéni élettörténet ad választ arra, hogy miért éppen ez a szexuális perverzió alakult ki.