Ennek igazolására családorvosok közreműködésével szerveztek vizsgálatot, ahol két éven át követték nyomon 50 éve felüli térdfájós betegek állapotát. A családorvosok egy része randomizálással osztotta a betegek orálisan és lokálisan kezelt csoportba, mások a betegre bízták a választás lehetőségét.

A beválasztott betegek átlag életkora 64 év volt. A vizsgálat előtt egy héttel valamennyien elhagyták az addig alkalmazott fájdalomcsillapítót, majd egy részüknél véletlenszerűen kiválasztva elindították a tablettás vagy helyileg alkalmazott ibuprofen kezelést. A betegek másik része szabadon választhatott a két gyógyszerforma közül.

A résztvevők valamennyien fizikális és laboratóriumi vizsgálat mellett egyészségi állapotukra vonatkozó kérdésekre válaszoltak kérdőívek kitöltésével 3, 6, 12 majd 24 hónap elteltével . A vizsgálat során regisztrálták a mellékhatások fellépését, az esetleges terápiás változtatásokat, illetve azokat az eseteket, amikor a betegek más gyógyszer bevételével egészítették ki az ibuprofen kezelést.

Az eredmények azt mutatták, hogy a vizsgált betegek körében nem volt lényeges különbség az ibuprofen fájdalomcsillapító hatásában, mindegy hogy a betegek szájon át vagy helyileg alkalmazták. Nem volt különbség az ízületi merevség, a mozgáskorlátozottság, és a fájdalom erősségében sem. Nem észleltek különbséget a súlyos mellékhatások fellépésének gyakoriságában.

Enyhe légzőszervrendszeri mellékhatás 9%-kal ritkábban lépett fel a helyi kezelés során. Terápiás váltás gyakrabban volt hatástalanság miatt a helyi kezelés során, mellékhatás fellépésére hivatkozva gyakrabban került sor váltásra a tablettával kezelt betegek körében.

A randomizált betegek közül a helyi kezelésben részesülők kértek gyakrabban kiegészítő gyógyszert, míg a szabadon választó betegek közül épp a tablettát szedők döntöttek többen a kiegészítő fájdalomcsillapító mellett. Ez utóbbi különbség szintén jelentősnek bizonyult. A randomizált betegek közül 11% hagyta abba a tablettás kezelést mellékhatás fellépése miatt.

A szerző és munkatársai arra a megállapításra jutottak, hogy a szájon át történő és a helyi kezelés hatása közül azonos, de mellékhatások ritkábban lépnek fel a helyi kezelés során. Ezért érdemesebb a térdízületi fájdalom csillapítására inkább a helyi NSAID kezelést választani.