A vizsgálat során etikai kérdések merültek fel, mikor szabad lemondani a talán felesleges kezelésről, és hagyni meghalni az embereket, illetve hogy ebben a helyzetben egyáltalán szóba jöhetnek-e közegészségügyi megfontolások.

– Az előrehaladott demencia végzetes betegség – mondja a vizsgálat vezetője, dr. Susan Mitchell, bostoni kutató. – Ha nem azt mondanánk, hogy „előrehaladott demencia”, hanem „végstádiumú rák”, akkor az emberek könnyebben megértenék, miről van szó. A betegek legtöbbször valamilyen fertőzésben, tüdőgyulladásban vagy más szövődményekben halnak meg, az alapbetegség az agysejtek pusztulása.

A vizsgálatban több mint 200 előrehaladottan demens beteget követtek 18 hónapon át vagy halálukig. A vizsgálati időszak alatt a betegek közel fele meghalt. A betegek közül egy sem ismerte meg rokonait, szeretteit, nem beszélt, járni és étkezni sem tudott önállóan, és inkontinens volt.

A kutatók megvizsgálták, milyen kezelést kaptak ezek a betegek, és azt találták, hogy 42 százalékuk kapott antibiotikumot – főként intravénásan – a halála előtt két héten belül. Minél inkább közeledett a halál időpontja, annál nagyobb valószínűséggel kaptak gyógyszeres kezelést.

Az antibiotikum túlzott alkalmazása a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához vezet, állítják szakemberek, és felhívják a figyelmet az antibiotikumok túlzottan liberális adásának korlátozására.

Korábbi vizsgálatokból kiderült, hogy az ápolási otthonok és idősotthonok a gyógyszereknek ellenálló baktériumok melegágya, és a kórházi felvétel után ezek a betegek terjeszthetik a fertőzést.

Dr. Mitchell szerint az orvosoknak ugyanúgy meg kellene beszélniük a hozzátartozókkal az antibiotikumok adásának szükségességét, mint például a mesterséges táplálás kérdését. Elképzelhető, hogy a család ragaszkodik a kezeléshez, illetve az élet akár hét héttel való meghosszabbításához is, ilyen esetekben, vagy ha például a beteg erősen köhög, adható antibiotikum.

Mások szerint viszont etikátlan az antibiotikumok korlátozása demens betegek esetében. A kérdés vitatott, központilag előírni semmit sem lehet, minden esetben külön mérlegelni kell, figyelembe véve valamennyi szempontot.