A tudományos szakcikk egyik szerzője, David A. Bennett, a chicagoi Rush Egyetem Alzheimer Központjának igazgatója elmondta, hogy vizsgálataik alapján a magukat szociálisan elszigeteltnek érzők nagyobb kockázattal rendelkeznek az Alzheimer-kór kialakulásának szempontjából.

A kutatók elsősorban az érzelmi elszigeteltség vagy magány hatásait figyelték meg: azokat az élethelyzeteket, melyben az emberek magukat a társadalomtól és társaiktól izoláltnak érzik, sok esetben akkor is, amikor a család és a barátok körülveszik őket. A vizsgálatban az egyének szubjektív egyedüllét-érzésére koncentráltak, az őket övező szociális hálózat méretét nem vették figyelembe, hiszen más emberek társaságában is elképzelhető a magányosság érzése. A szociális elszigeteltség, szellemi hanyatlás és a demencia közti kapcsolatot már számos korábbi vizsgálat bizonyította.

Bennett és munkatársai 823 embert vontak be a vizsgálatba; az átlag életkor majdnem 81 év volt és az alanyoknál a kutatás kezdetén nem állt fenn demencia (elbutulás). A résztvevők beleegyezésüket adták, hogy haláluk után agyukat a 'Rush Memória és Öregedés Program' számára adományozzák.

A kutatók az egyedüllét érzésének mértékét öt kérdést tartalmazó kérdőívvel mérték, melyben az alanyok egyetérthettek vagy nem az olyan állításokkal, mint pl. 'Van-e elég barátja?' 'Gyakran érez magányosságot, ürességet?'. Az évente megismételt teszten öt pont a legnagyobb fokú magányosságot jelezte. A vizsgálat kezdetekor az alanyok átlagpontszáma 2,3 volt. A vizsgálat közel négy éves alatt 76 esetben alakult ki Alzheimer-kór.

Azok kockázata a betegség kialakulására, akik a magányosság teszten 3,2 pont feletti értéket értek el, kétszer akkora volt, mint az átlagosan csak 1,4 pontot elérő, nem magányos alanyok esetében. Bennett szerint az egyedüllét és az Alzheimer-kór között a kapcsolat akkor is fennáll, ha vannak ugyan szociális kapcsolatai az egyénnek, de ezek nem elegendőek vagy ritkák.

A tanulmány ideje alatt elhunyt 90 ember agyának boncolása során nem találtak összefüggést a teszten elért pontszámok és az agyszövetben bekövetkező élettani változások között. Úgy tűnik tehát, hogy az egyedüllét a Alzheimer-kór klinikai megjelenésének esélyét növeli, de az élettani elváltozásokat nem vonja magával.

Bennett szerint elképzelhető, hogy a magányosság az agy tároló kapacitását csökkenti, mintegy előkészítve memória problémákat. A hatásmechanizmus pontos tisztázásához további vizsgálatok szükségesek.

Benett szerint egy átlagos ember hét embert tudhat maga mellett biztosan. Azok, akik csak 2, 3 vagy 4 emberrel ápolnak szociális kapcsolatot, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. 'Az embereknek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a depresszió formájában jelentkező negatív érzelmek, magány és túlterheltség, káros hatással vannak az agyra' - mondta Bennett.

A tanulmány a klinikusok segítségére is lehet, hogyan kezeljék idős betegeiket és az ő demencia rizikójukat. A páciensek ugyanis talán könnyebben ismerik be magányosságukat, mintsem mentális problémáikat vagy depressziójukat.