Az összes többi humán és analóg inzulin csak patronos kiszerelésű. (A Humulin-R,-N-M3 patronos és ampullás kiszerelésben is rendelkezésre áll.)

A patronok 3 ml, azaz 300 E inzulint tartalmaznak. Az inzulin-patronokat inzulinadagoló, toll alakú penkészülékekbe helyezve alkalmazzuk. A különböző inzulinféleségekhez különböző penek alkalmasak.

Penkészülékek a teljesség igénye nélkül: Novopen 3, Novopen 4, Humapen Luxura, Optipen, Autopen, Tactipen.

Az inzulininjekció beadására- akár fecskendővel, akár pennel történik- a test különböző tájékai alkalmasak.

Általános érvényű azonban, hogy mindig a bőr alá- szubkután- szükséges adni az inzulinokat.

Hogyan kell beadni az inzulint?

A manapság használatban lévő rövid adagoló tűkkel a megcélzott bőrterületet 2 ujjal összecsípve „hurkát” kell képezni, majd a tűt merőlegesen beszúrni.

A befecskendezés után a tűt 6-10 másodpercig benn kell tartani még, hogy az inzulin kiszivárgását megakadályozzuk.

A beadásra javasolt testtájékok:

• a has egész területe a köldök körüli 5 cm-es sugarú kör kivételével,
• a combok elülső és külső oldala,
• a farpofák felső, külső harmada,
• a felkar külső oldala.

A rövid hatású inzulinokat a hasba vagy a felkarba kell fecskendezni, mivel ezekről a területekről szívódik fel a leggyorsabban az inzulin.

A  közepes hatású inzulinokat pedig a combba vagy a farpofák területére javasolt adni, mivel innen lassabban és egyenletesebben szívódik fel.

A premix és az analóg inzulinkészítmények esetében  nincs elsőként javasolt injekciós hely.

 Az eredeti cikk a WEBBeteg.hu-n olvasható