Az életminõség javulása jelentõsen befolyásolta, befolyásolja jelenleg is táplálkozásunkat. A fizikai munka, a mozgás csökkenése mellett (személyautók elterjedése, a közlekedés fejlõdése, munkánkat segítõ gépek) bizony a korábban igen magas kalóriabevitel sajnos napjainkban sem csökken, így a kényelmesebb körülmények folytán ezt nem követi a fölösleges kalória elégetése.

Túl sok kalória, túl kevés mozgás

Míg a kevéssé „fejlett" idõkben ez a kalória feltétlenül szükséges volt a mindennapi munkavégzéshez, s elégetésre is került, addig napjainkban „raktározunk", testsúlyunk nõ, több kalóriát viszünk szervezetünkbe, mint amennyi a „könnyebb" ülõmunkákhoz szükséges lenne. Testi gyarapodásunk mellett jelentõsen csökkent a rostanyagok, a teljes kiõrlésû liszt, a gabona, valamint a szénhidrátok bevitele. Míg ez utóbbiak korábban a teljes energiabevitelünk mintegy 80%át jelentették, addig most napjainkban ez 45%-ot képvisel. Jelentõsen nõtt azonban az alacsony kiõrlésû liszt felhasználása, ez a gabonafogyasztás jelentéktelen hányadát képviselte korábban, most azonban 80% feletti a táplálkozásbeli alkalmazása (a teljes energiabevitel 18%-át képviseli).

Ugyanez észlelhetõ a zsír és az izolált cukor vonatkozásában is, elõbbinél az energiabevitelbeli részesedés mintegy 10%-ról majdnem 40%-ra emelkedett, utóbbinál minimális beviteli hányadról a teljes bevitel 11%-ára. Nõtt ugyan a gyümölcsfogyasztás mennyisége, de ennek nagy részét nem frissen esszük meg, s ugyanez vonatkozik a zöldségekre is. Fontos kiemelnünk még azt is, hogy az állati eredetû energiabevitelünk is a minimálisról mintegy 45%-ra nõtt, az állati fehérjék részvétele a fehérjebevitelben 20%-ról mintegy 65%-ra emelkedett.

Ha a kalóriaszámot tekintjük, azt tapasztalhatjuk, hogy nemhogy stagnál a táplálkozásunkban, hanem jelentõsen meg is nõtt (a fenti táplálkozási eltérések miatt): az 1900-as évektõl napjainkig: 2200 kalóriáról 3000 kalória felettire. Ez tehát az úgynevezett „civilizációs táplálkozás".

 A daganatos betegségek okai életmódunkban

Sajnos a sort az egyik legfontosabb tényezõvel, a dohányzással kezdhetjük. Bár a dohányzás nem tartozik a táplálkozáshoz, a civilizációs ártalmak közül mégis ez az egyik legfontosabb tényezõ. Kutatási statisztikák igazolják a dohányzás jelentõs daganat etiológiai szerepét, így például a tüdõrák, a szájüreg, a garatgége, a nyelõcsõ, a húgyhólyag, a hasnyálmirigy, a vesedaganatok elõfordulásában.

Folytassuk a másik legfontosabb tényezõvel, az alkohollal. A vezetõ statisztikák szerint itt is az élen állunk, a garatgége, a nyelõcsõ daganatos betegségei kiemeltek, de tudjuk, hogy a májbetegségek jelentkezése, s az azok talaján kialakuló rák szintén jelentõs tényezõ. Általánosságban elmondható, hogy az alkoholfogyasztás önmagában véve, egyéb faktorok nélkül, a daganatok elõfordulását 24%-ra emeli. S vegyük hozzá, mi történik, ha ezt az adatot megsokszorozzuk a dohányzás okozta rákos kockázattal!

Folytassuk a sort a „szigorúan vett" táplálkozással. Vizsgálatok igazolják, hogy a tumoros betegségek kialakulásában a bevezetõben részletezett táplálkozási szokások megváltozása mintegy 30-60% közötti szerepet játszhat. Ez vezetett arra, hogy az adatokat ismerve, megváltoztatva (zsírfogyasztás csökkentése, a rostanyagok emelése, zöldségekgyümölcsök fogyasztásának emelése stb.) a daganatok elõfordulása talán csökkenthetõ, sõt az úgynevezett „civilizációs betegség", vagyis a szívés érrendszeri betegségek száma is jelentõsen visszaszorítható a diétás változtatásokkal.

Mi az, amit ismerünk még a táplálkozásban? Léteznek bizonyos direkt (közvetlenül) „karcinogén" vagyis rákkeltõ anyagok, melyek a természetes élelmiszerekben találhatók, elõfordul, hogy az élelmiszerkészítés során keletkezik rákkeltõ anyag (pl. grillezés, hús vagy hal felmelegítése vagy füstölése stb.), de az is megesik, hogy az élelmiszer tárolása közben keletkezik rákkeltõ anyag.

Fontos tudni, hogy a szervezetünkben is történik rákkeltõanyagképzés, talán a legfontosabbak az úgynevezett N-nitrozo vegyületek. Sokféle élelmiszerben megtalálhatóak, például húsfélékben, de a vastagbélben is keletkezhetnek. A nitrit legfontosabb forrása az ivóvíz, a zöldségek és az élelmiszeradalékanyagok. A magasabb zsírtartalmú táplálkozás is kiemelendõ, mely köztudottan emeli a vastagbélrákok kockázatát, valószínûleg azzal magyarázható, hogy a vastagbél baktériumflórája és a tápanyagok lebontása során a karcinogén anyagok képzõdése a magas zsírtartalom miatt megváltozik. S az is ismert tény, hogy a ballasztanyagok bevitelének emelésével a bélbetegségek kialakulása csökkenthetõ, megelõzhetõ. Ennek magyarázata az, hogy a széklet mennyiségének növekedésével a rákkeltõ anyagok bélben töltött ideje lecsökken.

Maga a túltápláltság is fontos rizikótényezõ, például az elhízás növeli a méhdaganatok és az emlõrák rizikóját stb., de mindenekelõtt a zsírés húsfogyasztásunk az, mely összefüggést mutat a daganatos betegségek magasabb elõfordulásával.

 Hogyan csökkenthetjük a kockázatokat?

Elsõ és legfontosabb feladatunk lenne a kalóriabevitel csökkentése: vagyis ezt a szükségletekhez kellene igazítani, így a túlsúly is csökkenthetõ lenne. Zsírfogyasztásunkat mérsékelni kellene az összenergiabevitel mintegy 30%-ára. Ajánlatos a táplálkozással bevitt rosttartalom növelése a friss zöldségek, gyümölcsök fogyasztása mellett, így a vitaminok, karotinoidok, ásványi anyagok és nyomelemek bevitele helyes arányt érne el. Fontos lenne mérsékelni az alkoholfogyasztást. Indokolt a sóbevitel korlátozása is, valamint a nitrittel konzervált és füstölt élelmiszerek kerülése.

Mindezek mellett sokat ígérõ táplálkozási faktorok állnak a kutatások középpontjában, melyek antikarcinogének, vagyis védenek a daganatok ellen (így például a vitaminok közül az A-vitamin és a retinoidok, a C-, a D-, az E-vitamin, az ásványi anyagok és a nyomelemek közül a szelén, a cink, a vas, a jód), de valódi terápiás alkalmazásuk még további vizsgálatokat igényel. Érdemes elgondolkodnunk, hogyan is állunk a táplálkozás tekintetében. Bizony szinte mindenki elmondhatja, van még mit változtatnia ezen a téren.

Persze azt is tudnunk kell, hogy a táplálkozás mellett a mozgásnak is kiemelt szerepe van a megelõzésben, mert nemcsak az anyagcserefolyamatokat rendezi, hanem a mindennapi stresszt is csökkenti, ugyanakkor a testsúlyra is kedvezõ irányban hat. Vagyis mindig ugyanoda „lyukadunk ki": törõdjünk többet önmagunkkal és az egészségünkkel.