Észak-Alföld Online

Hiánypótló alkotás került nem rég a magyar mozikba! A Puskás életét feldolgozó dokumentumfilm, eddig még nem látható archív fényképek felvételek felhasználásával, és a műfaji sajátosságok újragondolásával – minden bizonnyal – korszakalkotó mű.

Elöljáróban, hadd meséljek el egy történetet:

Hazánk fiát külföldön járva kérdezgetik. Honnan jöttél?

Felhangzik a válasz: Hungary. Ezt hallva felkiált valaki: PUSKÁS!

Még élt a nagy legenda az ötlet fogantatásakor, illetve az előkészületek idején. Azonban Puskás Ferenc betegsége, majd 2006. november 17-én bekövetkezett halála nagyban befolyásolta az alkotók elképzelését. Így Puskás Ferenc a filmben Csuja Imre hangján szólal meg.

Alapos és több éves kutató munka előzte meg a forgatást, melynek során egy sor világsztár nyilatkozik Puskásról. Többek között Franz Beckenbauer, Michael Platini,  Sir Alex Ferguson, Pelé, Alfredo Di Stefano. Mindegyikük szinte csak szuperlatívuszokban beszélt Puskás emberi kvalitásairól, játék tudásáról, és hihetetlen akaraterejéről. Megdöbbentő volt, azaz élmény, mikor ajtók nyíltak ki pusztán Puskás neve hallatán – nyilatkozta a rendező Almási Tamás.

Természetesen, Puskás teljes életútját megismerhetjük; azonban ez nem egy egyszerű dokumentumfilm, ami tényszerűen közli az eddigi tudásunk alapján ismerté vált információkat, tényeket. Hanem, egyfajta plusz motívummal fűszerezték az alkotók a filmet– azon szándék jegyében -, hogy Puskást, mint embert mutassák be, nem pedig a legendát. Ez tökéletesen sikerült; és ez teszi egyedivé a filmet.

Ha át szeretnénk érezni ennek a nehézségét, akkor gondoljunk bele abba, hogy szinte minden embernek van legalább egy „Puskás-története”.

Ennek a szándéknak következtében szólalt meg a filmben– természetesen – a legendás Aranycsapat még élő két tagja Buzánszky Jenő és Grosics Gyula, Puskás özvegye, barátai, családtagjai, vagy a spanyolországi házvezetőnője.

Azonban a filmnek, van még egy nem titkolt szándéka. Még pedig, hogy egyrészt tiszta vizet öntsön a pohárba Puskással kapcsolatban; és eloszlassa az itthon őt körülvevő hiedelmeket. Illetve ismerté tegye a fiatalok számára, hogy ki is volt tulajdonképpen az a Puskás Ferenc. Hiszen, ő az a mesebeli hős, aki a legmélyebbről indulva meghódítja a világot. Aki összeköt, és nem szétválaszt, aki példaképe lehet minden magyarnak. Aki emberségével lett a mindenki – nemcsak a magyarok – Puskása. Hiszen, ha belegondolunk mind a spanyolok, mind a görögök magukénak érzik. De minden ország hasonlóan érez, ahol csak megfordult élete során Puskás. Ezért mondhatta azt a rendező, hogy minden európai, de talán a világ összes fiataljának példaképe lehetne Puskás.

A több mint 6000 órányi feldolgozott anyagból az eddig elkészült majd két órás dokumentumfilmen túl, az alkotók tervezik még egy DVD, illetve egy három részes – egyenként 50 perc hosszúságú – mini sorozat elkészítését is.

Valamint tervbe vették a film külföldi forgalmazását.

Mostanában nem sok örömre okot adó hírről hallunk kicsiny országunkkal kapcsolatban. Azonban, örömmel számolhatok be arról, hogy hazánk nyerte az Európai Parlament Európai Ifjúsági Károly-díját.

Joggal lehetünk büszkék hazánk fiaira, mert közel 400 pályázót maguk mögé utasítva végeztek az első helyen – maga a győzelem és a díjátadó tavaly tavasszal volt, azonban mi csak most szereztünk róla tudomást, legnagyobb sajnálatunkra.

A II. Rákóczi Ferenc Alapítvány Diákok Határok Nélkül elnevezésű programja évente 135 középiskolás magyar diákot hív meg Magyarországra Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából és Szerbiából. A táboroztatás lényege, hogy a diákok két hét alatt olyan vezetőképző foglalkozásokon vegyenek részt, amelyek elősegítik az országhatárok nélküli, európai közösségek szerveződését.

Az Európai Ifjúsági Károly-díjra olyan projektek pályázhattak, amelyek előmozdítják az európai és nemzetközi megértést, elősegítik a közös európai azonosság- és integrációtudat fejlődését, valamint példaként szolgálnak az unió fiataljai számára.

A díjat Hans-Gert Pöttering Európai Parlament-elnöke és André Leysen, az Aacheni Nemzetközi Károly-díj Alapítvány elnöke adta át.

„Most rajtunk és a fiatal nemzedéken a sor, hogy továbbadjuk és megtöltsük szeretettel ezt az örökséget!” – jelentette ki Pöttering úr.

A táborban való részvétel pályázati úton történik. A nyertes diákoknak lehetőségük van személyesen is bemutatni pályaművüket és rávilágítani az aktuális problémákra, felajánlani egy lehetséges megoldást. A kéthetes tábor így a kulturális, nemzetiségi és vallási megértés fóruma.

Eddig a Rákóczi táborban részt vett 5 ország diákjai egy család tagjává váltak, így jelképezve a határokat átívelő együttműködést és testvériséget.

Továbbra is a szokásos négyes vezeti a politikusi ranglistát, a havonta változó sorrendben ezúttal Sólyom László került az első, Orbán Viktor a második helyre. Minden politikus népszerűségi mutatója 50 pont alatt található, s ez így van már négy hónapja.

A politikusok népszerűségi pontszámai évek óta azt mutatják, hogy nincsenek az egész társadalom által pozitívan értékelt személyiségek. A választópolgárok párthovatartozásuk alapján találnak maguknak kedvenceket, csak a preferált párt vezetőivel vannak kibékülve, a többiekkel egyáltalán nem.

Persze minden viszonylagos, hiszen a kedvező minősítések is legfeljebb 60 pont körüliek, kivétel alig akad. A Fidesz hívei például csak Orbán Viktort övezik kitüntetett szimpátiával (78 pont), Navracsics Tibornak 61 pont jutott, Kövér László pedig még ennél is kevesebbet, 50 pontot kapott tőlük. Nincs ez másként az MSZP támogatói körében sem, ott Gyurcsány emelkedik ki 73 ponttal, az őt követőket szintén a 60 körüli értékek jellemzik (Göncz Kinga 63; Gráf József és Szili Katalin 61-61 pontos).

A politikusok tragédiája nemcsak az, hogy a megosztottság következményeként a választók egyik felének ellenszenvével kell szembesülniük, hanem az is, hogy a felemás összvélekedést nem javítják a pártoktól távolabb lévő szavazók sem. Számukra az országot irányító elit még kevésbé elfogadott, mint más rétegek körében. Leginkább még Szili Katalint respektálják, bár a neki adott 44 pont is alapjában véve negatív viszonyulást mutat. (nol.hu)

Nos a fenti eredmény cseppet sem lep meg. Ez inkább szégyen lista, mint népszerűségi.

Akár ötmilliárddal is kevesebb lehet Debrecen ez évi költségvetése!?
A SZDSZ debreceni szervezete úgy véli: a Repülőtér értékesítésből nem várható bevétel, így a város költségvetése nem megalapozott. Gadus István szerint közel 2 milliárd forint az, ami hiányzik és a további ingatlanértékesítések sem kecsegtetnek jó bevétellel.

Mindezen nehézségek mellett az SZDSZ információi szerint Debrecen városa egy jelentős gazdasági perben sem tudta érvényesíteni akaratát, így jelentős, több mint 1,2 milliárd forintos fizetési kötelezettsége keletkezhet.

Az ügy az Oláh Gábor utcai Sportcentrumhoz kötődik, és itt a HÁÉV felszámolója keveredett jogvitába a várossal. A liberálisok szerint a Bíróság első fokon a felszámoló álláspontját fogadta el és nem jogerősen 1,2 milliárd forint, és annak kamatai megfizetésére kötelezte a várost.

Részletek >>>

Nos, ha a fenti cikk negyede is igaz, akkor Debrecenben valóban változtatásra lesz szükség, ugyanis kétséges, hogy tartható-e a 2009-es költségvetés ebben a gazdasági helyzetben, valamint eladósodott önkormányzati terepen.

Bár csökkent a népszerűsége Sólyom Lászlónak, ennek ellenére továbbra is ő áll a politikusi népszerűségi lista élén. Őt követi Göncz Kinga és Orbán Viktor.

“Népszerűség”
Öt pontot esett Sólyom László államfő népszerűsége -derül ki a Szonda Ipsos kutatásából, amelyet a Népszabadság ismertetett. Az esés valószínűleg a nemzeti csúcstól való távolmaradásának tudható be. Mindennek ellenére a valaha mért egyik legalacsonyabb eredményének számító 45 pontjával továbbra is Sólyom áll a lista élén, megelőzve a 44 pontos Göncz Kingát, illetve Orbán Viktort, a Fidesz elnökét. Őket követi Szili Katalin, majd Gráf József.

További érdekesség(?), hogy Dávid Ibolya támogatottsága is visszaesett, az MDF elnöke így már csak a hatodik helyet “szerezte” meg.

A parlamenti frakcióvezetők szintén alacsony mutatóval bírnak, így a középmezőnyben található Navracsics Tibor, Herényi Károly, Lendvai Ildikó és Semjén Zsolt is. A sort Kóka János 22 pontjával zárja.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Hiller István és Demszky Gábor 30 ponton áll.

Problémák és okok

A felmérést szummázva elmondható, hogy Magyarországon komoly problémák vannak, hiszen ennyire alacsony tetszésindexszel ember, ritkán áll népszerűségi lista elején. Hogy mindez minek tudható be? Talán a gazdasági válságnak, talán az emberek felgyorsuló életének, esetleg a lesüllyedt magyar politikai színvonalnak. Pontosan nem lehet megmondani, de egy biztos, a felsoroltak közrejátszanak. Az emberek nem véletlenül “menekülnek” a bulvár világába. Egyszerűen elegük van! Elegük van abból, hogy látnak két embert, akik folyamatosan kardoskodnak az ország polgárai felett, s önös érdekeik folytán csak a pártérdek vezérli őket. Képtelenek összefogni, s kiállni az általuk képviselt emberek elé, s azt mondani: nyugalom! Van megoldás, s kilábalunk a gazdasági szakadékból. Mindez a piacnak is jó lenne, hiszen a jelenlegi helyzetben a befektetőket, a gazdasági szerveket kellene meggyőzni arról, hogy igenis érdemes itt maradni, vagy éppen befektetni Magyarországon. S ha a piac hosszabb távon megnyugodna, a forint megerősödne, s megnyílna az út az euró felé, akkor stagnálna, majd megállna a befektetők kivonulása. Mindez egy lánc, melynek folytatásaképpen megmaradnának, s új állások teremtődnének.

Az emberek anyagi biztonságának a megteremtése az egyik legfontosabb ahhoz, hogy a lakosság pozitívan lássa a világot. Ha nincs munkája, nincs meg a napi betevője, akkor magyarázhat bármit a két “hadvezér”, semmit sem ér vele.

Elrontottuk…

Valahol elrontottuk, s olyan embereknek adtuk a hatalmat, akik kezébe nem lett volna szabad. Rendszerváltás, új korszak, szabadság… nagy szavak, s mára már mit sem érezni belőle. Az emberek, félve az erőszaktól, nemzeti ünnepekkor menekülnek a fővárosból. Mindezek mellett a magyar lakosság elfelejtett ünnepelni, sőt mi több, már azt sem tudja, hogy adott ünnepen mire emlékezik a haza.

Folyamatos viaskodás

Jelen helyzetben egyáltalán nem meglepő, hogy a népszerűségi lista olyan, amilyen. Ha megkérdeznek egy embert, akkor kit, s melyik pártot válassza? Az MSZP-t, illetve Gyurcsány Ferencet, akinek szavait a lakosság jelentős része - finoman fogalmazva - komolytalannak tart, vagy Orbán Viktort, aki mindenkinek próbál megfelelni, s a feketére is azt mondja, hogy fehér, s mindezt fordítva. Esetlegesen az utóbbi időkben botránytól visszhangos MDF-ben, vagy a Fodor féle SZDSZ-ben lássa a jövőt? Esetleg egy kisebb pártban? Nem! Sajnos az emberek nem találnak megfelelő pártot, mondhatni egy olyan kapaszkodót, melyre azt mondanák, hogy igen, bennük bízom, velük tudnék azonosulni, s őket választom.

Ébredj Magyarország!

Attól félek, hogy tovább folytatódik ez a politikai sárdobálás, melynek levét az egyszerű, dolgos ember issza majd meg. (Illetve issza folyamatosan.) S ha valaki mégis választ, akkor meggyőződésem, hogy a lakosság jelentős része nem úgy választ pártot, hogy melyik a jobb, hanem melyik a kevésbé rosszabb, s melyik árt kevesebbet az országnak. Amíg a politika ilyen - s mindezt az emberek engedik is - addig nem lesz “változás”, s nem lesz “új Magyarország” és nem lesz a kampányokban hirdetett “biztonság” sem.

SZ.R.

Ma újra szembesülnöm kellett, a felnövekvő generáció egyre tragikusabb helyzetével.

Röviden a történet: egyik ismerősöm szomszédja tegnap jött haza Dominikáról. Amolyan családi nyaralás volt ez. Ők meséltek az élményeikről stb. Majd szót-szót követett, és arról kezdtünk el beszélni, hogy én nemrég salgótarjánban voltam egy konferencián. ÉS ekkor jött a hidegzuhany!

Elkezdtünk erről beszélgetni és a gyerekek nem tudtak semmilyen salgótarjáni, vagy környéki nevezetességet megemlíteni. Neki a városról csak Győzike – hazánk újdonsült „sztárja” jutott az eszükbe. Hozzá teszem - csak úgy mellékesen - a család Magyarországon még egyszer se volt nyaralni, de külföldön már ez volt a hatodik útjuk.

Itt látszik meg a média és az oktatási rendszer szétverésének az igazi káros hatása.

Mikor hallottam a hírt, hogy mi történt a felvidéki Dunaszerdahelyen, mondjuk úgy egy kicsit „felment a pumpa”.

A szlovákok brutális fellépése, már szinte meg se lepett. Valahogy lehetett sejteni, hogy valami efféle reakció volt várható. Hogy ez a helyzet miért alakult ki - a tolvaj lelkiismerete, vagy a félelem szülte erőszak stb. – megérne egy külön misét.

Azonban a figyelmemet egy másik momentum ragadta meg. Jelesül, hogy Fradi a Loki az Újpest szurkolók, és még ki tudja mely csapatok rajongói, EGYÜTT mentek ki buzdítani.

Magyar bajnokin mikor lehetünk ilyennek tanúi?

Végre egy olyan pillanat, mikor nem a széthúzás, nem a pártoskodás az uralkodó, hanem az összefogás.

A szlovák rendőrség fellépése meg, saját magukat és a megtestesített hatalmat minősíti.

Pénzügyiválság!!!

Hetek óta a csapból is ez folyik.

Félre értés ne essék, én nem a helyzet komolyságát akarom kicsinyíteni, távol álljon tőlem. Azonban az a „válságmenedzselés” – imádom ezt a kifejezést, magyarul már nem divat beszélni -, ami ma Magyarországon folyik, nem hogy rossz, hanem maga a tragédia. Természetesen szerény megítélésem szerint.

Az ember zsebében kinyílik a bicska, mikor meghallja, hogy a kormány válságkezelés címen bejelenti az újabb megszorító csomagját. Hivatkozva, a „globális pénzpiac” nehézségeire stb.

Az egész helyzetben nem is, azaz igazán gyomorforgató a számomra, hogy azok akarják a lakást eloltani, aki felgyújtották. Hanem, hogy a mindentudó kormányunk ellentétben szinte minden környező országgal, megszorításokkal reagál.

A „válságkezelés költségeit” ismét a kisemberekkel, egyszerű állampolgárokkal, kisvállalkozásokkal akarja megfizettetni a szociális érzékenységéről híres kormányunk.

Bérbefagyasztás, leépítések, megszorítások!!!

Azok a bankok, nagyvállalatok, multik aki nagyban hozzájárultak a helyzet kialakulásához, és az ő kapzsi, telhetetlen vezetőik, számonkérése, hozzájárulása a „válságkezelés” költségeihez hol marad?

Vagy ez egy költői kérdés?

Manapság Magyarországon, a társadalmat elárasztják a reklámok, melyeket bárhol, bármilyen formában meg lehet találni. Legyen szó papíralapú, digitális alapú, stb… reklámról, ezek bárhol előfordulhatnak.

De, nézzük meg, hogy kik is reklámoznak?!

Erre a kérdésre egyszerű a válasz: Mindenki. Legyen szó akár kis- és  nagyvállalatról, vállalkozóról, magánszemélyről… egyszerűen mindenki reklámoz, vagy tudatosan, vagy szándék/akarat nélkül. (pl. egy személyes honlapot is kezelhetünk reklámként, vagy egy közösségi oldal egyénire vonatkozó adatlapját, hiszen saját magunkat „reklámozzuk” másoknak, igaz nem feltétlenül tudatosan….

Előző gondolatmenetemet nem folytatom tovább, ugyanis az túlságosan unalmas lenne. Bevezetésnek legyen elég ennyi. A továbbiakban inkább a „multikra” azon belül is a hiper-szuper-megamarketekre, és reklámaikra koncentrálok.

Máris leszögezem, hogy „független” vagyok, azaz nem fizetett senki ezért az írásért. Ezt a kis szösszenetet csakis a személyes véleményeim/élményeim alapján állítottam össze, hogy segítsek egy kicsit a kedves olvasónak eligazodni az „árak világában”.

            Le kell szögeznem egy tényt (ma már ez a második amit leszögezek, kezdek gondolkodni az ács, vagy asztalos szakmán ), mégpedig azt, hogy ezek a nagyáruházak, hiperszupermarketek, nem értünk, vásárlókért vannak, bármennyire is ezt próbálják meg elhitetni velünk a különböző propagandafogásaikkal. Azért hozták őket létre, hogy mindenféle felesleges dolgot eladjon nekünk, amire az “égegyadtavilágon” semmilyen szükségünk sincs, de erre csak akkor jövünk rá amikor hazaérünk és kipakolunk.

Most ezt a felesleges vásárlást kezdem ecsetelgetni. (pontos módszer és taktikai leírás következik – a szerk.)

Bizonyára mindenki járt már ilyen helyen (barkácsáruházak: pl.: OBI, Praktiker, Baumax…stb, vagy hipermarketek: Tesco, Auchan…stb) legalább n-szer (n jelen esetben legyen 1-nél nagyobb pozitív egész szám). Általában a családok hétvégén (kirándulás, tétlenség (már ha pénztárcájuk megengedi (de hitellel a pénztárca üressége is kompenzálható, melyeket különböző mértékű uzsorakamatokkal ránk sóznak ezek a multik) … stb. helyett) járnak ilyen helyekre az időt eltölteni és vásárolni.

De mit is vásárolnak? (buta kérdés, vagy mégse? :))

Barkácsáruházban: általában ház/lakáskörüli felújításhoz, átalakításhoz, kert, és egyéb terület gondozásához szükséges eszközöket, alapanyagokat, éppen akciós termékeket (erről majd később)…stb. ez teljesen triviális, ez lenne a normális, de itt is itt ez a fránya DE. Ezek az áruházak nagyon alattomos módon tudják ránkerőltetni a szükségtelenebbnél szükségtelenebb eszközöket, melyek sokba is kerülnek, és soha/nagyon ritkán használjuk őket.//A többi áruházfajtát majd egyszer bővebben ecsetelem :)/

Vegyünk egy egyszerű példát:

Tegyük fel, hogy az aktuális akciós újságban meg van hirdetve 995 Ft/kg-os áron sport fűmagkeverék. Ezt szeretnénk megvásárolni, vagyis ebből x mennyiséget (x-et most kivételesen konkrét számmal definiálom, azaz legyen 3 J). Szóval szükségünk van 3 kg Sport fűmagra. Bemegyünk az egyik ilyen áruházba és keressük, hogy merre van. Murphy törvénye szerint természetesen nem találjuk, ezért némi (néhány órás J) keresgélés után találunk egy reményeink szerint hozzáértő, vagy hozzá nem értő eladót, aki megmutatja, hogy merre van, vagy oda is kísér. Ilyenkor tárul elénk, hogy (elvileg) micsoda választék is van, (szerintünk és az áruház szerint is) több 100-féle esetünkben fűmag van, legalábbis első ránézésre ezt látjuk, ha közelebbről, alaposabban megnéznénk, akkor már nem ez lenne a véleményünk, mert hamar észrevennénk, hogy az a sokféle termék (most: fűmag) lehet, hogy csak néhány féle, csak alaposan szét van húzva, plusz a polcsor alaposan fel van tunningolva mindenféle felesleges ketyerével, amiből az átlag vásárló azt a következtetést vonja le, hogy ez az áruház milyen profi, hogy ennyi mindenük, ilyen nagy mennyiségben van (ugye-ugye) itt jön elő a sok varázsa.

Ezt a sok terméket mi magunk meg is vesszük, ugyanis az okos áruházi menedzserek kitalálták, hogy adjanak tájékoztatást, tippeket, a kedves vásárlóknak, hogy pl. fűmaghoz, miket kell még vásárolni, hogy abból szép fű legyen, ezért a vásárlók jelentős többsége meg is veszi a teljesen haszontalan, felszereléseket. Pl. 3 kg fűmaghoz már szórókocsit ajánlanak (mert milyen kényelmetlen szétszórni egyenletesen azt a pár zacskó fűmagot), persze a szórókocsit is legjobb esetben is egyszer használjuk, utána csak porfogóként funkcionál a garázs, vagy raktár egy sarkában. A szép pázsithoz elengedhetetlen egy kis műtrágya, tápsó, …stb. melyeket felesleges használni, másrészről ki lehet váltani otthon is megtalálható anyagokkal (pl. komposzt, természetes trágya (ha esetleg nincsen otthon, akár ingyen is hozzájuthatunk egy közeli TSZ telepen), ezeket mind mind megvetetik velünk, de ha már van füvünk, akkor locsolni és öntözi is kell majd a későbbiekben, melyekhez csak az az egyféle fűnyíró és öntöző jó, mert a másik fajtától nem lesz szép a pázsitunk – legalábbis ezt állítja az informátor dolgozó, vagy tábla, aki szerint gondoljunk a fűnyírásra,, hogy milyen veszélyes folyamat, vegyünk egy speciális fűnyíró, fűszedő kesztyűt, sarok,, ill. kézi szegénynyírót, szemüveget, mint védőfelszerelést és így tovább, ez egy véget nem érő sor, mindezekhez 3 kg fűmag vásárlása után jutottunk. – ezek dolgok legalább 80%-a felesleges, vagy egyszerhasználatos dolog.

A maradék 20 %-hoz egy kis kereséssel, valamelyik gazdaboltban vagy szakboltban (legyen egy abszurd eset: fűbolt J) hozzájutunk akár 30-40%al olcsóbban is. Miután megpakoltuk bevásárlókocsinkat, utána megyünk fizetni valamelyik kasszához, de útközben a kezünkbe ragad még úgyis valami „jé csak 99, vagy 95” Ft-os használhatatlan/szükségtelen valami, amivel még megrakjuk a kocsinkat, aztán fizetünk, kapunk különböző kedvezményeket, majd hazamegyünk és rádöbbenünk, hogy ezt és azt minek vettem…

Ennyit a barkácsáruházakról. Nézzük mi a helyzet pl. egy hipermarketben.

Tulajdonképpen ugyanez, csak a hipermarketekben nemcsak kifejezetten barkács, …egyéb áruk tálhatóak meg, hanem millió egyféle termék és termékcsoport. De a képlet itt is ugyanaz: a vevőre minden hülyeséget (lehetőleg jó drágát rábeszélni, hagy vigye…, csak hipermarketekben még kevesebb a hozzáértő kollega, a barkácsáruházak többsége azért arra figyel, hogy a kertész eladó, lehetőleg kertész vagy valami hasonló legyen…stb, ne csak egy sablonszöveget betanult valaki legyen… Itt is a kasszafelékkosrárbamindent módszereket alkalmazzák, + egyéb fogásokat is bevetnek  teljes siker reményében J.

Pszichoanalízis:

Nah a fenti gyakorlati példa után nézzük, hogy valóban milyen pszichológiai fogásokat alkalmaznak ezek a hipermultik:

1.      Az eladóteret bonyolult algoritmusok segítségével tervezik meg, hogy hol mi legyen, milyen sorrendben. Itt kerül megállapításra a fősor, amiből az al-, vagy melléksorok ágaznak le. Fontos megjegyezni, hogy a fősorról leágazó al-, vagy melléksorokban az árak a fősor felől balról jobbra nőnek. Ezáltal könnyű meghatározni, hogy egy termék valóban akciós-e, vagy sem, ugyanis ha pl. egy termék akciós és kilóg az ársorból, vagy fel (akkor felfelé „akciós” azaz drágább), ha le, akkor lefelé akciós, azaz olcsóbb. Ha van tőle olcsóbb is és drágább is, akkor az a termék bizony semmivel sem olcsóbb és semmivel sem drágább. (de erről bővebben a 2.paragrafusban).

2.      Akció, Akció, Akció: Ilyen és ehhez hasonló feliratokkal telerakják a szórólapjaikat, amin hihetetlen áron kínálnak bizonyos termékeket. Ezek az árak, bizonyos esetben ténylegesen lefelé vannak csökkentve, s nem felfelé, de ennek a dolognak csak egy szépséghibája van. Az áruházak irreálisan alacsony árukészlettel vágnak neki az akciónak (amiről a vezetőség is tehet, mert nem rendelnek időben, vagy nem megfelelőt rendelnek,..stb.). Szóval nem mindig íz áruház a hibás csak a legtöbb esetben, ugyanis a hihetetlen áron kínált termékeket általában beszerzési áron, vagy csak minimális haszonnal árulják, ez azonban sok terméknél, azaz nagy darabszámnál, veszteséget jelent, az üzletnek. Ezek az akciós termékek becsalogatják a vevőket, ha nem is kapja meg akkor vagy vesz mást (rendesebb áruházak helyettesítő terméket ajánlanak fel az éppen elfogyott akciós termék helyett, természetesen akciós áron, de ez sajnos ritkán fordul elő). Tehát ha bejön a vevő, akkor úgyis vesz valamit- ez ennek az „eksönös” filozófiának a lényege. Sajnos ily módon is kihasználnak minket ezek a multik.

3.      Kicsit fentebb már részleteztem, a sok varázsát, ez is egyfajta pszichológia: ha sokat lát az ember úgyis megveszi, mert neki tetszik, mert ha hazamegy nélküle, akkor:” hülye vagyok, hogy megvettem”, de ha megveszi és hazaviszi akkor is ez van (ugye, milyen ismerős? J). Egyes vásárlók azt is gondolják: na ebből sok van, ettől biztosan szabadulni akar az áruhaus, ezért biztos olcsó, ezért ez a sok kilences az árcédula végén, ezért megveszem .

4.      Az esztétikus megjelenésről: A gyártók legtöbbször nagyon szép dobozokban kínálják a termékeiket, melyeket sokszor csak a grafikáért vásárolnak meg, aztán otthon csalódik a vásárló, amikor kinyitja a dobozt, jé ez nem is olyan. /Szerencsére van pár áruház ahová vissza lehet vinni a műszaki jellegű termékeket, 3, vagy 60 napon belül, és megtérítik a teljes vételárat/. Vagy nem. Mivel az áruházakban vannak különböző pontgyűjtő akciók, melyek azt jelentik, hogy a fizetett vételár után x pontot kap, mait a következő vásárlásnál levásárolhat, (általában 100 Ft után kap 1 pontot ami néha 1, néha 3 Ft-ot ér beváltásnál.). Nos ha a nehezen szerzett pontjainkat levásároljuk, azaz beváltjuk és azt a terméket hazavisszük, nem műxik, és visszavisszük, akkor a kicserélés miatt a különbözetet ki kell fizetnünk… Ez egy ilyen szabály, sajnos nem lehet ellene mit tenni, csak egyet tudok javasolni: óvatosan kell bánni ezekkel a pontokkal. (Fontos megjegyezni, hogy a pontgyűjtő kártya általában hitelkártya is, amit az áruház „ingyen ad”, de majdnemhogy a dupláját fizetjük vissza…erről már írtam az elején)

Nos lehetne még bőven írni erről a témáról, előreláthatólag, ha az időm engedi, akkor fogok is, addig is, kellemes időtöltést! És ne feledjék: figyeljenek oda a vásárlásnál, csak a szükséges dolgokat vásárolják, ne engedjenek a kísértésnek! Mondjanak nemet mindenféle rábeszélésre! És figyeljék az akciós dolgokat! Tudják… Ársorrend! Remélem azért valamilyen szinten mindenki magára ismert egy kicsit!

Kellemes vásárlást! És ne feledjék: olvasás után reklamációt elfogadok!

u.i.: Ne dőljenek be a SOK VARÁZSÁNAK!

Pár nappal ezelőtt a szlovák kormány büszkesége Jan Slota ismét tanújelét adta retorikai képességeinek.
Nevesen: Véleménye szerint államalapító Szent István királyunk egy lovas bohóc.
Nem rossz!

Ha jobban belegondolunk, akkor eltűnődhetünk azon, hogy ha nem tette volna azt, amit tett Szent István, akkor most vajon hazájuknak mondhatnák-e a Felvidéket a szlovákok.
Ennek a kérdésnek a boncolgatását most tegyük félre.

Mondjuk már maga Slota kijelentése önmagában is felháborító; de mondom, ezt most hagyjuk.

Számomra ami már-már bicskanyitogató; válaszul mit tesz a magyar külügyminisztérium. Bekéreti a szlovák konzult…

Nem hogy a legszélesebb publicitást adva a tiltakozásának, és az összes elérhető /országos és nemzetközi/ fórumon tiltakozna és követelné a bocsánatkérést /minimum/, vagy „ne adj Isten” Slota menesztését. Á nem, a magyar külügy „megelégszik” a szlovák konzul szóbeli „megdádázásával”.

Ezért mondom azt, hogy nem az ad okot komoly aggodalomra, hogy egy ilyen ultra nacionalista „politikus” tag lehet egy szuverén állam kormányában, hanem, hogy a magyar érdekek nemzetközi képviselete a külügy számomra „nem létezése”.

Saját magunk érdekeit csak mi képviselhetjük!